Konferencia az Elfeledett Gyermekekért 9.

2026.09.22.

2026. október 20-án, kedden kerül megrendezésre a kilencedik EGy konferencia a szenvedélybeteg szülők elfeledett gyermekeiért!

Jegyek vásárolhatóak webshopunkban:

2018 óta minden évben megrendezzük az Elfeledett Gyermekekért (EGy) konferenciánkat, melynek célja felhívni a figyelmet a szenvedélybeteg családok kiskorú és felnőtt gyermekeinek helyzetére és segítési lehetőségeire.

Az idei konferenciára 2026. október 20-án, kedden, a Lurdy Konferencia- és Rendezvényközpontban (1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 12-14.) kerül sor.

Program

8:45-10:00 Helyszíni regisztráció (a konferencián való részvétel előzetes regisztrációhoz és jegyvásárláshoz kötött!)

10:00-10:10 Megnyitó 

Dr. Szabó-Tóth Kinga, a Szociális és Családügyi Minisztérium szociális, család- és idősügyi államtitkára 

10:10-11:00 A gyermekkori komplex traumatizáció és következményei 

 Dr. Kuritárné Dr. Szabó Ildikó, ny. egyetemi docens, kiképző pszichoterapeuta

11:00-11:30 Nem csak túlélni, hanem élni 

Dr. Máttyus Anna, a Szent János Kórház Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Rehabilitációs Osztályának osztályvezető főorvosa 

11:30-11:50 Amikor a szer menedékké válik – Hogyan segíthet a szenvedélybeteg-rehabilitáció a bántalmazott és elhanyagolt szerhasználó tinédzsereken? 

Perger Tünde, intézményvezető, Egészségdokk Gyermek- és Ifjúságaddiktológiai és Rehabilitációs Intézmény  

11:50-12:00 EGY MAG kampány bemutatása

12:00-13:00 Szendvicsebéd

13:00-13:40 A kodependencia – nyereségek és veszteségek 

Komáromi Éva, pszichoterapeuta, klinikai addiktológiai szakpszichológus

13:40-14:00 A gyerektelenség és a diszfunkcionális családi háttér összefüggései 

Tanács Eszter, pszichológus, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó, gyásztanácsadó, gyászcsoportvezető, a Gyerek nélkül szakmai vezetője, a Nők gyermek nélkül és a Férfiak gyermek nélkül című kötetek szerzője 

14:00-14:20 Igazából vége, csak nem vettük észre! – A megsebzett gyermekkor hatása a párkapcsolatra 

Hoffmann Kata, klinikai szakpszichológus

14:20-14:40 Ki a függő: én vagy te? – Szenvedélybetegek hozzátartozóival végzett csoportos munka tapasztalatai 

Dr. Tóth András, pszichiáter, addiktológus, Nyírő Gyula OPAI Addiktológiai Osztály, Minnesota részleg 

14:40-15:00 Felépülő szülők, felépülő családok 

Frankó András, családterapeuta, mentálhigiénés szakember, szupervizor 

15.00-15.15 Szünet

15:15-17:15 Workshopok és kerekasztal

• Szakmai műhely: Kapott sorsok, teremtett sorsok – transzgenerációs örökségek és erőforrások 

A műhelyt vezetik: Panyi Ágnes, mentálhigiénés szakember, szupervizor, pszichodramatista és Fodor Józsa, mentálhigiénés szakember, pszichodinamikus mozgás- és táncterapeuta, TRE provider

• Szakmai műhely: Otthon a testemben *

A műhelyt vezeti: Jarovinszkij Vera, tanácsadó szakpszichológus, kiképző integrált kifejezés és táncterapeuta, traumaszakember (EMDR, TRE®), az Integrált Kifejezés és Táncterápiás Egyesület (IKTE) elnöke, a Traumaközpont munkatársa

* a műhely jellege miatt a részvételhez saját polifoam/jógamatrac/pokróc szükséges

• Plenáris: Könyvbemutatók A beszélgetést koordinátora Kovács András Péter

Békési Tímea, Kassai Szilvia, Mucsi Georgina: Elveszett gyermekkor – Szenvedélybeteg szülők gyermekeinek veszteség- és gyászfeldolgozása

Hoffmann Kata: Igazából vége, csak nem vettük észre – A megsebzett gyermekkor hatása a párkapcsolatra

Sarah Allen Benton: Felépülő szülők – Új egyensúly a családi felépülésben (a Fogadó új könyve) 

17:15-18:00 A konferencia közös zárása  

A konferencia programját folyamatosan frissítjük weboldalunkon, ahol a korábbi évek konferenciáinak előadásai is megtalálhatóak: https://apaanyapia.hu/egy-konferenciak/

A konferenciára webshopunkban vásárolhatóak jegyek: https://instrumentum.maltai.hu/EGy-konferencia-jegyek

Az El-Fogadó Facebook oldalán folyamatosan érkeznek hírek az idei évre tervezett előadásokról és workshopokról: https://www.facebook.com/elfogado

A konferencia Facebook eseménye:  https://fb.me/e/dLmsSCJyf

Dr. Máttyus Anna vagyok, gyermek- és ifjúságpszichiáter, 2013 óta vezetem az Észak-budai Szent János Centrumkórház Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Rehabilitációs Osztályát. Több évtizedes gyógyítói munkám során egyre fontosabbá vált számomra, hogy a gyermekek és fiatalok nehézségeit mindig a családi és kapcsolati rendszerükben is megértsük. A rehabilitációban azt keressük, milyen megtartó kapcsolatokra, új tapasztalatokra és belső erőforrásokra lehet építeni ahhoz, hogy egy fiatal ne csupán átvészelje a nehéz időszakokat, hanem újra képessé váljon élni, kapcsolódni és fejlődni.

A „Nem csak túlélni, hanem élni” című előadásban azt szeretném megmutatni, hogyan jelennek meg a szenvedélybeteg szülő mellett felnövő gyermekek életében a hiányok, a kiszámíthatatlanság, a túl korán vállalt felelősség és az ezekhez való alkalmazkodás különböző formái. Klinikai történeteken, terápiás folyamatokból származó példákon és a fiatalok saját alkotásain keresztül arról gondolkodunk majd, hogyan válik láthatóvá mindaz, amit sokszor szavakkal nehéz elmondani. Az előadás ugyanakkor nemcsak a sérülésekről szól: arról is, milyen szerepe lehet a biztonságos kapcsolatoknak, az elfogadó közegnek, az alkotásnak és a terápiás munkának abban, hogy a túlélésre berendezkedett működésből fokozatosan egy szabadabb, kapcsolódásra és örömre is képes élet felé lehessen elmozdulni.

Az előadás a gyermekkori családon belüli traumatizáció témakörét járja körül, kutatási adatokra és a felnőtt túlélő páciensek szubjektív tapasztalataira építve. 

Harminc éve dolgozom szociális munkásként.  Ezalatt a harminc év alatt a szenvedélybetegség valamilyen formában mindig végig kísérte a szakmai utamat: közvetlenül vagy közvetve mindig szenvedélybetegekkel és családjaikkal dolgoztam. Szociális munkás, addiktológiai konzultáns és családkonzulens-jelölt vagyok.

Különösen közel áll hozzám a szerhasználó, függőséggel küzdő gyerekekkel és fiatalokkal végzett munka, hiszek a korai beavatkozás erejében: abban, hogy ha időben észrevesszük, mi történik egy fiatallal, és nemcsak a szerhasználatát, hanem az embert és a történetet is meglátjuk mögötte, akkor még nagyon sok minden alakítható. Számomra fontos, hogy ezek a gyerekek megtapasztalják, hogy lehet segítséget kérni, lehet újra bízni másokban, és lehet más utat választani. Talán ez az, ami ennyi év után is igazán motivál ebben a munkában.

Az előadás azt mutatja be, hogyan válhat a szerhasználat a bántalmazást, elhanyagolást és érzelmi bizonytalanságot megélt fiatalok számára egyfajta menedékké, a túlélés és az érzelmi fájdalom szabályozásának eszközévé. A bentlakásos rehabilitáció tapasztalatain keresztül arra keressük a választ, hogyan érthetjük meg a szerhasználat mögött meghúzódó traumatikus élettörténeteket, és hogyan teremthetünk olyan biztonságos, megtartó közeget, amelyben a fiatalnak már nincs szüksége a szerre mint megküzdési eszközre. 

Komáromi Éva pszichoterapeuta, klinikai addiktológiai szakpszichológus

Magamról: Kamaszkorom óta pszichológusnak készültem, ezt akkoriban nem volt olyan egyszerű elindítani ,megvalósítani. Kezdettől fogva a klinikum területén dolgoztam,  az utóbbi évtizedekben addikcióban szenvedő emberekkel és hozzátartozóikkal foglalkozom. A Kék Pontnak megalakulása óta munkatársa voltam, a Semmelweis Egyetem addiktológiai konzultáns képzésének szintén.  Jelenleg egyetemi óraadóként és magánrendelésben működöm.

Az előadásban a párkapcsolati kodependencia két oldalát, a lehetséges nyereségeket és veszteségeket vizsgálom – elsősorban pszichoterápiás tapasztalatok tükrében. Kitekintek a probléma kialakulásának és fennmaradásának társadalmi, közösségi okaira is, de az egyéni összetevőkre és a terápiás lehetőségekre koncentrálok. Bízom abban, hogy az egyén változásának, fejlődésének mozgástere mindig létező, és erre alapozva a kodependens működési módból való kilépés is lehetséges.

Hoffmann Kata vagyok, klinikai szakpszichológus, színházterapeuta, a Láthatatlan árvák ötletgazdája és egyik szerzője, a Megsebzett gyermekkor és az Igazából vége, csak nem vettük észre című könyvek írója.

Igazából vége, csak nem vettük észre! – A megsebzett gyermekkor hatása a párkapcsolatra

Dr. Tóth András pszichiáter, addiktológus Nyírő Gyula OPAI Addiktológia Minnesota részleg

2013 óta dolgozom pszichiáterként, addiktológusként a Nyírő Gyula OPAI Addiktológiai Osztályán, annak Minnesota részlegén. A terápiás program része, hogy segítséget nyújtunk szenvedélybetegek hozzátartozóinak is, csoportos formában. Ennek során az önsegítő csoportok (Al-Anon, Gam-Anon, CoDa, ACA) alapelveit követve, de szakember által vezetett formában segítünk a hozzánk fordulóknak kiutat keresni a hozzátartozói lét útvesztőiből. Bár a csoporton megjelenők többsége valamilyen konkrét tanácsadást, edukációt, a függővel való bánásmódra vonatkozó recepteket vár, a folyamat valójában óhatatlanul egyfajta önvizsgálatot, önismereti utazást jelent a résztvevőknek. Ez a kettősség adja a csoport vezetésének nehézségét és szépségét is egyszerre; az előadásomban ebbe igyekszem betekintést nyújtani.

Frankó András családterapeuta, mentálhigiénés szakember, szupervizor

A Fogadóban dolgozva fő célunk a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek segítése és megerősítése, ami nem lehet teljes a szülők felépülésének és szülői szerepének támogatása nélkül. A gyermek biztonsága és egészséges fejlődése ugyanis szorosan összefügg azzal, hogy a szülő hogyan tudja felépülését a családi élet részévé tenni, és fokozatosan egyre biztonságosabb, kiszámíthatóbb jelenlétet biztosítani gyermeke számára.

Sarah Allen Benton Felépülő szülők, felépülő családok című könyve ezt a ritkán tárgyalt területet járja körül: mit jelent felépülő szülőként újraértelmezni önmagunkat, kapcsolatainkat és mindennapi életünket. A szerző gyakorlati útmutatást, személyes történeteket és elgondolkodtató szempontokat kínál a felépülő szülőknek, családtagjaiknak és a velük dolgozó szakembereknek. Legfontosabb üzenete, hogy a felépülés nem ér véget a józansággal, hanem egy új életforma kezdete, amely lehetőséget teremt a kapcsolatok újjáépítésére, a családi biztonság megteremtésére és egy önazonosabb élet kialakítására.

Panyi Ágnes

Mentálhigiénés szakemberként és szupervizorként dolgozom. Munkám során a képi asszociációk, a kifejezéspszichológiai elemek, a csoportdinamika és a családi rendszerek sajátosságait ötvözöm. Multidiszciplináris (mentálhigiéné, szupervízió, intervízió, mediáció, pszichodráma, genodráma, rajzvizsgálat, OH asszociációs kártya, közösségfejlesztés, Gordon kommunikációs módszer) tanulmányaim lehetővé teszik, hogy segítői és tréneri munkámban egyéni megközelítéseket és megoldási stratégiákat alkalmazzak.

Fodor Józsa

Mentálhigiénés és kommunikációs szakemberként dolgozom. Egyetemi képzéseimmel párhuzamosan pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás tanulmányokat folytattam. Érdeklődésem középpontjában test és lélek kapcsolata, a mozgás- és táncművészet pszichére gyakorolt gyógyító hatása állt. Szakmaiságomat nagyban meghatározza még a képi asszociációs technikák használata.

Workshop címe; Kapott sorsok, teremtett sorsok – transzgenerációs örökségek és erőforrások

Interaktív workshop, amely arra hív, hogy ránézzünk azokra a családi mintákra, történetekre és örökségekre, amelyek – sokszor tudattalanul – hatással lehetnek döntéseinkre, kapcsolatainkra és életvezetésünkre. A közös munka során a transzgenerációs örökségeket lehetséges erőforrásként is felfedezzük. Asszociációs kártyák, művészetterápiás és mozgásos gyakorlatok segítségével játékos, élményszerű módon kapcsolódunk saját történeteinkhez. A workshop biztonságos keretet teremt az önreflexióra, a felismerésekre és új nézőpontok kialakítására. A résztvevők megtapasztalhatják, hogy ami „kapott sorsként” érkezett, nem feltétlenül kell, hogy változatlanul továbbadódjon. A cél nem a múlt megváltoztatása, hanem annak tudatosítása, hogy mit viszünk tovább, mit engedünk el, és miből teremtünk saját, szabadabb történetet.

Jarovinszkij Vera tanácsadó szakpszichológus, kiképző integrált kifejezés és táncterapeuta, traumaszakember (EMDR, TRE®), az Integrált Kifejezés és Táncterápiás Egyesület (IKTE) elnöke, a Traumaközpont munkatársa

25 éve vezet táncterápiás csoportokat és oktató az IKT képzésben. Egyéni praxisban testfókuszú és traumafeldolgozó technikákkal dolgozik, 10 éve tart nőknek traumaszenzitív szomatikus táncterápiás csoportokat és vezet segítő foglalkozásúaknak kiégésprevenciós céllal testfókuszú gyakorló csoportokat a Traumaközpontban.

Otthon a testemben – műhely

A diszfunkcionális családokban nevelkedett gyermekekre jellemző, hogy a túlélés érdekében gyakran részlegesen vagy teljesen elkapcsolódnak a testüktől és az érzelmeiktől, miközben egyfajta állandósult készenléti állapot alakul ki náluk. A kapcsolati traumatizáció további következményei felnőttkorban lehetnek a csökkent érzelemszabályozási képesség, a disszociáció különböző formái, a jelenben levés képtelensége, az önbántalmazás, valamint a testtől való elidegenedettség érzése.

A műhely során a résztvevők olyan szomatikus technikákat próbálhatnak ki (somatic tracking, grounding, conscious movement, TRE® – Tension, Stress & Trauma Release Exercises), amelyek támogatják a testtel való tudatosabb és élőbb kapcsolat kialakítását, a földeltebb jelenlétet és az öngondoskodó odafordulást. Rendszeres gyakorlásuk hozzájárul az idegrendszer stabilizálásához, az érzelmi hullámzások csökkentéséhez, a disszociatív reakciók  valamint a stressz és a trauma által okozott testi feszültségek oldásához.

A műhelyre kérlek, hozz polofómot, jóga matracot vagy plédet és mozgást nem akadályozó öltözet ajánlott. 

Fontos: a TRE® módszer egyszeri kipróbálása nem elegendő az otthoni gyakorlás megkezdéséhez vagy oktatásához!!! (sajátélményű és oktatói képzések indulnak a TRE® Hungary szervezésében)  A többi szomatikus technikát be lehet építeni  a segítői munkába

Kovács András Péter humorista, a Töltsd velünk podcast szerkesztője

2026-ban is várunk minden érdeklődőt sok szeretettel

a Lurdy Konferencia- és Rendezvényközpontban (1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 12-14.)

A korábbi évek konferenciáinak előadásai visszanézhetőek