június 24, 2025Marjai Kamilla és Tóth András könyvükben a szenvedélybetegek mellett élők különböző kapcsolati minőségeinek sajátosságaira mutatnak rá, hogy pontosan mit is jelent és mivel jár egy függő szülőjének, gyermekének, házastársának, vagy éppen testvérének, barátjának, főnökének lenni. A kötet nem csak a problémás viselkedési mintázatok felismerését segíti, hanem kitörési, segítségnyújtási lehetőségeket is kínál az érintettek számára. A szerzőpáros már a könyv elején felhívja a figyelmet arra a paradoxonra, hogy bár a szenvedélybetegek felépülési folyamatában a hozzátartozóknak prominens szerep jut, ám az ő érzéseik, tapasztalásaik mindeközben az esetek nagy részében háttérbe szorulnak. Szerencsére már egyre több, kifejezetten a szenvedélybetegek hozzátartozóit megcélzó segítő csoport működik, mint például a szerzők által korábban a Nyírő Gyula Korház Addiktológiai Osztályán vezetett. Könyvükben így az elméleti háttér és a gyakorlatból kölcsönzött példák mellett saját szakmai tapasztalataik is megjelennek. Mindez azonban nem egy kifejezetten a segítő szakmában dolgozó szakembereknek szóló útmutatót eredményez, sokkal inkább egy laikusok, a téma iránt érdeklődők, illetve érintettek által is forgatható, olvasmányos és közérthető kötetet. Már a legelső oldalakon tisztázzák a kodependencia fogalma körül kialakult félreértéseket, és a társfüggés kifejezés helyett inkább az együttfüggés szó használatára ösztönöznek, ezzel hozzásegítve a szakkifejezésekben nem jártas olvasókat is ennek az állapotnak a mélyebb megértéséhez. Ezt követően lapról lapra tárul fel, hogy a szenvedélybeteggel együtt élő házastárson, partnereken, szülőkön és gyermekeken kívül ki mindenki lehet még érintett ebben a sajátságos, szimbiotikus viszonyban, milyen nehézségekkel kell szembenézniük a különböző kapcsolatokban, és hogyan indulhatnak el saját felépülésük, a függőtől való függetlenedésük útján. A könyvben számos olyan alapgondolat található, melyek megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy érdemi előrelépés történhessen a függők mellett élők helyzetének pontosabb megismerésében, illetve az érintettek önismertének fejlődésében. Az alábbiakban álljon itt ezekből néhány. A hozzátartozó nyeresége A szerzők kihangsúlyozzák, hogy fontos megérteni, leginkább a felépülés sikeressége miatt, hogy bizony a hozzátartozónak is lehetnek nyereségei egy szenvedélybeteggel megélt kapcsolatban. Mindkét félnek megvan az alapvetően patológiás eredetű előnye, amelynek sokszor nincsenek is tudatában, ezért az első lépés a változás irányába, ha ezt a motivációt felismerik. Természetesen nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az áldozat nem maga a tettes, de ez nem zárja ki azt, hogy a hozzátartozónak is függőséget konzerváló hatása lehet ezekben a kapcsolatokban. Nem csak a függő beteg A család egy organikus rendszer, és ha ez a család diszfunkcionális módon működik, akkor nem csak maga a függő lehet ennek problémás tagja. Azt, hogy a hozzátartozó is lehet beteg, sok esetben nehéz lehet számára elfogadni. Könnyebb megérteni ennek az állításnak az igazát, ha végigkövetjük a könyvben a függőkre jellemző tünetek felsorolását, melyeket gazdag példákkal illusztrálnak a szerzők, kifejezetten a szenvedélybetegek hozzátartozóira vonatkoztatva. Ahogy a szerhasználó tesz újabb és újabb sikertelen kísérleteket fogyasztásának mérséklésére, úgy fogadja meg újra és újra az együttfüggő, hogy soha többé nem támogatja, segíti, vagy éppen menti meg a függőt. Ahogy a szerhasználó gondolatai rendszerint a szer körül forognak, úgy van jelen a hozzátartozó látóterében a függő személye, és ezzel ugyanúgy elkerüli azt, amit a másik: a saját nehéz érzéseivel, problémáival történő valódi szembesülést és megküzdést. Ki leszek én, ha ő felépül? A könyv címe abból a történetből eredeztethető, amelyben egy józanodó férj felesége egyszer csak felismeri, hogy már nincsen szükség rá alkoholista férje támogatásában, pátyolgatásában, és mintegy pótcselekvésként vízbe esett katicákat kezd el megmenteni. Marjai Kamilla és Tóth András pácienseinek gyakori, egybecsengő félelme, hogy mi lesz velük akkor, ha a függő hozzátartozójuk józanodni kezd. A megszokott szerepek felborulnak, az együttfüggőnek pedig, ugyanúgy, ahogy a gyógyuló szenvedélybetegnek, meg kell találnia a megfelelő módszert vagy eszközt, amivel meg tudja magának adni azt, amihez eddig a függővel folytatott egészségtelen kapcsolatra volt szüksége. Pozitív előjelű önzés A szenvedélybetegek hozzátartozójának gyakran nehéz elfogadniuk, hogy ha a függő elindul a gyógyulás útján, akkor számára ez lesz a legfontosabb, a másik fél pedig óhatatlanul háttérbe szorul. Ahogy a szerzők hivatkoznak rá, a felépülés „egy önző program”, ám ők ebben az esetben a fogalom konstruktív, előremutató jelentését szeretnék hangsúlyozni. Ahogy a józanság útjára lépett szenvedélybetegnek saját szermentessége lesz az elsődleges, úgy kellene a hozzátartozónak is ezzel párhuzamosan felismernie, hogy saját gyógyulásának első lépése önmaga előrehelyezése a fontossági sorrendben, nem pedig a másik megjavítása, megváltoztatása. Mindkét fél fejlődése tehát a „jótékony önzéssel”, azaz az öngondoskodás tudatossá tételével kezdődik. Miért érdemes elolvasnia a könyvet a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekeinek? A hozzátartozói szerepkörök felvázolása a függő gyermek – kodependens szülő reláció tárgyalásával kezdődik, de még ennél is nagyobb terjedelmet kap a kötet lapjain a függőséggel terhelt családban felnőtt gyermekek helyzetének bemutatása. A szerzők szerint ez a viszony hordozza a legösszetettebb problémakört, mivel ha a szenvedélybetegség végigkíséri egy gyermek felnövését, akkor a különböző életszakaszaiban felmerülő igényeinek és szükségleteinek teljesítései (akár halmozottan is) csorbulhatnak. A függő szülők felnőtt gyerekeinek közös jellemzői, például a túlzott felelősségvállalás, a bűntudat, az érzelmek megélésének és kifejezésének nehézsége, az állandó készenléti állapot, a szégyen érzése, a kíméletlen önkritika, a megfelelési kényszer – mind olyan hozott személyiségjegyek, melyek gyökereit felismerve célzottan, több támogatási alternatívát segítségül hívva lehet elindulni a felépülés útján. Elérendő cél lehet számukra a szerzők szerint például azt, ha elfogadható tényként találják meg a helyét a gyermekkori emlékeknek, és „felismerik a felnőttségből fakadó önállóság és autonómia adományait”. A párkapcsolati partnerek szerepének bemutatásakor külön oldalakat szentelnek annak felvázolására, hogy voltaképpen mi az oka annak, hogy a szenvedélybetegek partnerei az esetek nagy százalékában maguk is függő szülők gyermekei. Ebben nem csak az otthon látott, nem éppen tökéletes párkapcsolati minta önkéntelen másolása, de egy sor egyéb tényező is szerepet játszhat, úgymint a változástól és változtatástól való, gyermekkorból eredeztethető félelem, az intimitás megélésének korai sérülése, vagy éppen a korábban átélt családi élmények korrekciójának kétes kimenetellel kecsegtető lehetősége.  Bárhogy is legyen, a szerzők a felek együttes felépülésében látják a megoldás egyik kulcsát, a másikat pedig a heterogén résztvevői körből álló hozzátartozói csoportokban, amelyek látogatása azzal a plusz hozadékkal is járhat, hogy a szenvedélybeteg partnere mások példáját látva felismerheti, és tudatos szintre emelheti, hogy már gyermekként is érintett volt a függőség problémájában. Az egyéb kapcsolatok által és távoli hozzátartozókként érintett szerepeket vizsgálva mindezek után az olvasót már nem érheti meglepetésként, hogy a mindig megbocsátó főnökről vagy az elszántan segíteni akaró lakótársról előbb-utóbb kiderülhet, hogy maguk is szenvedélybeteg szülők gyerekei, vagy éppen függők elvált házastársai. És éppen itt mutatkozik meg az együttfüggők indítékainak háttere: önmagukat csak egy függővel való viszonyban tudják meghatározni, és csak akkor érzik magukat értékesnek, ha támaszt nyújtanak valakinek. Ezt a rossz beidegződést a múltjukból hozzák magukkal, és amíg nem ismerik fel, addig önkéntelenül újra és újra lemásolhatják ezt a legkülönbözőbb emberi kapcsolataikban. Marjai Kamilla és Tóth András könyvének alapgondolata, hogy mindenki elsősorban a saját sorsáért felelős, és önmagán képes változtatni. Ennek szellemében a kötet kapaszkodót nyújthat azoknak a szenvedélybeteg hozzátartozóknak, akik eljutottak odáig, hogy tudatosan szeretnének saját jóllétükön dolgozni, életminőségükön javítani. Ám azoknak is hasznos olvasmány, akik függő rokon, barát, munkatárs mellett szeretnék megismerni segítési lehetőségeiket, illetve korlátaikat. Számukra talán egészen új megközelítést ad a könyv saját szerepük megítélésében és személyes mozgatórugóik megismerésében, és így az önismeret egy magasabb fokának élményével ajándékozhatja meg őket. Marjai Kamilla – Tóth András: Vízből katicát? Hozzátartozói jelenlét a függőségben. Budapest, 2021, Medicina Könyvkiadó. [...] Read more...
június 9, 20252025. május 26-án szakmai workshop zajlott az MMSz Fogadó és a Magyar Családterápiás Egyesület közös szervezésében, ahol végzett vagy még képzésben lévő családterapeuták bővíthették ismereteiket. Milyen érzésekkel, hiedelmekkel ülünk be a szenvedélybetegséggel jelentkező családokhoz? Hogyan kezeljük, ha a folyamat közben tűnik fel a szenvedélyprobléma? Milyen lehetőségei és korlátai vannak a családterapeutának a függőség kezelésében? Mi legyen fókuszban? Miben más, ha a szülőnek, vagy, ha a gyereknek vannak szerhasználati vagy egyéb addiktív nehézségei? Többek között ilyen kérdések megválaszolásában segítette a jelenlévőket a workshop két vezetője: Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus, krízisintervenciós tanácsadó szakpszichológus, képzésben lévő családterapeuta, a Láthatatlan árvák és a Megsebzett gyermekkor című könyvek szerzője, a Láthatatlanul kampány egyik szakmai tanácsadója; és  Frankó András családterapeuta, mentálhigiénés szakember, szupervízor, a Fogadó Pszichoszociális Szolgálat vezetője, az Apa, Anya, Pia könyv és számos a témában készült könyv szakmai szerkesztője, az Apa, Anya, Pia program életre hívója. A workshop során bemutatásra kerültek a különböző addikciók, a szenvedélybeteg család dinamikája, a függő, a társfüggő és kiemelten a szenvedélybeteg család gyermekeinek jellemzői, továbbá részletes információk hangzottak el arról, hogy mikor és hogyan lehet családterápiát kezdeményezni szenvedélybetegség jelenléte esetén, és hogy mi a terápia voltaképpeni célja a problémában érintett családoknál. Elméleti tudás és gyakorlati készségek elsajátítására, ezen felül pedig módszertani kérdések megválaszolására is volt lehetőség, továbbá esetvignetták segítségével az intervenciók módjainak beazonosítására is sor került. A téma sok családot érinthet, és igen nagy területet ölel fel, így még a nap végére is maradtak bővebben kifejthető részek. Ezért nagy esély van arra, hogy a workshop valamikor a közeljövőben folytatódik. [...] Read more...
június 2, 2025Új, érzelemfókuszú nyitott mondatokat tartalmazó kártyacsomagot készítettünk, amely segítséget nyújthat az érzelmi kommunikáció újratanulásában, a bizalom és jelenlét fejlesztésében. A kártyacsomag célja, hogy a nyitott mondatok folytatása, befejezése: elősegítse az érzelmek kifejezésétés önreflexiót, támogassa a családtagokat abban, hogy szóba hozzák a mélyebb, nehezen megosztható érzéseiket, élményeiket, kapcsolódásra, empátiára, építő, gyógyító párbeszédreösztönözzön. Kivel használható? Családokkal szülőkel és gyermekeikkel Párokkal Szülőkkel egymás között Testvérekkel, fiatal felnőttekkel Többgenerációs családtagokkal Családi, vagy páros csoportokkal Egyénileg Lehetséges terápiás hatások: Érzelmi hozzáférés megnyitása: Segít kimondani a rejtett érzéseket és csökkentheti az ellenállást. Párbeszéd-indítás: A kártyák közvetítő eszközként működnek, segítik a megnyílást. Reflexió és új narratívák: Az érintettek felismerik saját érzelmi mintáikat és reakcióikat. Az empátia erősítése: A hallott mondatok érzelmi válaszkészséget aktiválnak a másik félben. Családi minták felismerése: A rendszer szintjén láthatóvá válnak a negatív szekvenciák, megelőzhetővé válik az ismétlődés. Specifikus hatások párokra: Érzelmi tükrözés A sebezhetőség vállalása: A kapcsolódás előfeltétele. Érzelmi válaszkészség gyakorlása: Reagálás a másik valódi szükségletére. Negatív ciklus megszakítása: Új nyelvezet, új viselkedésminták, új narratíva. Szülő–gyermek relációban: A gyermek is szót kap – biztonságos módon. A szülő megláthatja gyermeke belső világát. A hallgatás, düh vagy visszahúzódás mögött rejtett érzelmek láthatóvá válnak. Szomatikus hatások: Az érzelmek kimondása testi szinten is feszültségcsökkenést hozhat. A kapcsolódás oldja a szégyenből és elutasításból fakadó stresszt. A csomag 53 kártya tartalmaz, 108 nyitott mondattal, témánként csoportosítva. Minden kártyán 2 nyitott mondat szerepel. Bővebben a kártyacsomag témáiról, felhasználási lehetőségeiről: https://kimondhato.hu/kimondhato-kartyak/ [...] Read more...
május 29, 2025Komáromi Éva klinikai és addiktológiai szakpszichológus, pszichoterapeuta tartott átfogó előadást a kodependenciáról a Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat szervezésében megvalósult szakmai műhelyen, ahol a Fogadó munkatársai is foglalkozást szerveztek a témában. A Hálózat Szenvedélybeteg-Ellátó és Gyermekek Átmeneti Gondozása Munkacsoportjainak közös rendezvényére 2025. május 22-én, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Országos Központjában került sor. Az előadást követően interaktív formában, workshop jelleggel nyílt lehetősége tovább foglalkozni a szakembereknek a kodependenciához kapcsolódó egyes részterületekkel. Komáromi Éva a rövid történeti áttekintést követően előadásában kifejtette, miként is határozhatjuk meg magát a fogalmat, amelyet társfüggőség helyett szerencsésebb „együtt-függésnek” nevezni, mivel két függő van jelen a kapcsolatban: a szenvedélybeteg és a társa, akinek a „problémás” másik fél a voltaképpeni „szere”. Enyhébb formájában a kodependenciát még nem tekinthetjük betegségnek, a stresszel való megküzdés egy formája, amely szituatív módon bármely egészséges embernél előfordulhat élete során. Súlyosabb esetekben azonban egy kényszeres, kontrollvesztő, destruktív, elhúzódó és ismétlődő viselkedési mintázatról beszélünk, amelynek kritériuma, hogy a sok szenvedéssel járó, diszharmonikus kapcsolódási mód tartósan fennálljon (legalább egy éve). Leggyakrabban az alábbi viszonyulásokban jelenhet meg: szülő-felnőtt gyerek, segítő-kliens kapcsolatokban, továbbá párkapcsolatban, de akár más pozíciókban is, például testvérek között, baráti kapcsolatokban és a munka területén. A szenvedélybeteg vagy mentális problémákban érintett szülők mellett felnövő parentifikált, azaz szülősített gyerekek kifejezetten eséllyel vihetik tovább ezt a viselkedési mintát. A kodependencia kialakulásában ugyanis fontos tényezők lehetnek a származási családban megélt problémák, az ott tapasztalt kapcsolati mód, a bizonytalan kötődés. Később ezzel összhangban álló választások jellemezhetik az egyént, mivel ebben az ismerős „világban” tud kiigazodni, és egy egészséges partnerrel való találkozás esetén, akin nem kell mindenáron segíteni, sokszor nem is tudja, hogy mit tegyen. Megjelenhet benne egy nagyfokú bizonytalanság, hogy ki is ő ebben a kapcsolati helyzetben, vagy éppenséggel egy félelem attól, hogy saját működése miatt a másik majd előbb-utóbb elhagyja. Gyakrabban érint nőket mint férfiakat ez a típusú viselkedési addikció, melynek oka a nők hátrányosabb gazdasági, társadalmi státusza, a velük kapcsolatos tradíciók, feladataikkal kapcsolatos irreális elvárások. Mi jellemezheti a kodependenciában érintett személyeket? A sérült identitás; a személyes határok gyengesége; az egészséges önálló világ hiánya; a fokozott függőségi igény; a labilis, sokszor negatív önértékelés; a túlzott felelősségérzet a „másikért”, a kényszeres gondoskodás és irányítás; az „áldozatiság”; a szégyen, a harag és a bűntudat; tagadás és elfojtások; a manipulatív viselkedés és a játszmák; a mély bizalmatlanság; a sérült intimitás; szexuális diszfunkció, továbbá társuló fizikai és mentális zavarok mind jelen lehetnek életükben, működési módjukban, személyiségükben. Különböző negatív, maladaptív sémák, azaz az önmagunkra és másokkal való viszonyunkra vonatkozó alapvető tudások, hiedelmek, érzések, emlékek együttesei is hatással lehetnek a kodependencia kialakulására. Ezek jellemzően gyermek- és serdülőkori kielégítetlen szükségletekből fakadnak, melyek a felnőttkorban tovább élnek. Ilyen lehet például a grandiozitás érzése, azaz, hogy az illető azt gondolja, ő majd meg fogja tudni változtatni a másik, jellemzően szenvedélybeteg felet a kapcsolatban. Az önfeláldozás is megjelenhet, a „mindent meg tudok érte tenni, háttérbe szorítom a saját életemet, mert ez fontosabb” vezérelv mentén, illetve az érzelmi gátoltság, ami okán az érintett mindent hajlamos eltűrni, mivel gyermekkorában sem fejezhette ki az érzéseit. A „nem csoda, hogy iszik, rettenetes gyermekkora volt” vagy a „mi lenne vele nélkülem” tipikusan olyan mondatok, amelyek a hozzátartozó problémájára és a kapcsolatra vonatkozó mítoszokként, azaz torz hiedelmekként nehezítik a rálátást az addiktív működésmódra. A kodependencia magára a kodependensre és a kapcsolatban jelenlévő másik félre is komoly hatással van. Előbbi esetében a folyamatos önmagáról való lemondás és alárendelődés, illetve a saját személyiségfejlődésben történő megakadás következtében egyre inkább beszűkülés, izolálódás következhet be, amelyet tovább erősíthet a kapcsolati játszmákba merevedés. Mindez pedig súlyos megbetegedések okozója lehet pl. migrén, magas vérnyomás, emésztőszervi és autoimmun betegségek, nőgyógyászati panaszok, rosszindulatú daganatos elváltozások, szorongás, poszttraumás stressz, alvászavar, depresszió, öngyilkossági veszélyeztetettség, szexuális zavarok, egyéb függőségek (gyógyszer, alkohol, drog, evés, munka, vásárlás, internet). A hozzátartozó számára sem előnyös ez az állapot, hiszen esetében következmény lehet a patológiás állapot belátásának akadályozása, a felelősségvállalás alóli felmentés, illetve magának az az addikciónak a súlyosbodása. Az előadás nyomán egyértelműen kirajzolódott, hogy a kodependencia egy progresszív, magától nem gyógyuló viselkedési függőség, amelyből történő felépüléshez elengedhetetlenül szükséges, hogy a kapcsolatban érintett mindkét fél elinduljon egy másfajta úton mint amin addig járt. A gyógyulásban nagy szerepe lehet az önsegítő csoportoknak, amelyek a sorstársi közösség segítségével egyfajta feszültségelvezetést biztosíthatnak, és pozitívabb viselkedési mintákat nyújthatnak. Egyéni konzultáció igénybevételével sor kerülhet a problémák reális értékelésére, a belátásra, a készségfejlesztésre és a viselkedésváltozásra. A pszichoterápiákkal egy mélyebb, átfogóbb személyiségváltozás történhet, és az is előfordulhat, a már felvázolt egészségügyi problémák miatt, hogy orvosi beavatkozásokra is szükség lehet a szövődmények kezelése, a pszichiátriai tünetek gyógyszeres terápiája okán. Fő cél, hogy a kodependens tudjon küzdeni magáért, mivel gyerekkorában erre nem volt lehetősége. A segítő kapcsolatban viszont tudjuk őt ebben támogatni. Komáromi Évával folytathatták a munkát azok, akik kifejezetten arra voltak kíváncsiak, hogy az addiktológia területén végzett napi szintű munkában hogyan is jelenik meg a kodependencia. A kiegészítő információk mellett konkrét esetmegbeszélésekre, a gyakorlati munkával kapcsolatos kérdések megvitatására is lehetősége volt a szenvedélybeteg-ellátás területén dolgozóknak. A foglalkozás felvezetéseként részletesen szó volt az „alkoholista játszmáról”, amelyet Eric Berne kanadai pszichiáter írt le először az Emberi játszmák című könyvében. Ő a társas tranzakciók felől közelít a betegséghez, és elgondolása szerint az alkoholizmus, mint játszma, egy minimum kettő, de inkább ötszereplős „darab”, ahol az „Alkoholista” mellett mindig áll egy „Üldöző”, aki általában egy ellenkező nemű személy, leggyakrabban a házastárs. Aztán ott van „Megmentő”, aki mindenáron, erején felül segíteni igyekszik az „Alkoholistának”. Ő az egyik családtag, sok esetben a gyermek, vagy a háziorvos, esetleg egy szociális munkás. A „Balek”, aki elhiszi az alkoholista ígérgetéseit, hitelez és falaz neki, együttérez vele. Sok esetben ez maga az alkoholbeteg anyja. A „Csapos” pedig az, aki anélkül, hogy kérnék, az „Alkoholista” segítségére siet. Ő általában egy közeli cimbora, aki mindig szívesen meghívja egy újabb italra. A játszmák alapvető célja az, hogy pótolják az emberek közötti intimitást, a résztvevők elismeréshez jussanak általuk, másokat előre meghatározhatóvá tegyenek, továbbá hogy strukturálják az időt. Mindezeken felül azonban az „alkoholista játszmában” a felek egyéb nyereségekre is szert tesznek. Az „Alkoholista” valódi haszna, hogy így gyengédséget és törődést kaphat a másik féltől, ami nagy valószínűség szerint saját születési családjában nem adatott meg neki. A játszma továbbá lehetőséget biztosít arra is, hogy ne kelljen valódi felelősséget vállalnia magáért. A „Megmentő” általában egy múltbéli személyt próbál meg ebben a kapcsolatban mintegy pótlólag megmenteni (például a szenvedélybeteg szülőt). A szenvedélybeteg segítése feladatot és célt, mások elismerése pedig pozitívabb önértékelést biztosít számára, miközben a saját problémákkal való szembenézést elkerülheti. A játszmákkal való szakítás első lépése, ha a felek képessé válnak más módon jelen lenni a kapcsolatban, így annak szabályai is megváltoznak. A legnehezebb rész lemondani az imént felvázolt nyereségekről, pontosan azok rejtett volta miatt. A kulcs az önismeretben, a személyiségfejlődésben van, hogy az egyénben legyen belső igény a változásra, illetve, hogy rendelkezésre álljon másik alternatíva a játszma helyett. A kodependensnek egészséges határokra és keretekre van szüksége ahhoz, hogy megtanuljon szabályzott módon működni, és segítőként pontosan ezeket tudjuk számára biztosítani. Azonban a segítő szakember maga is érintett lehet a kodependencia problémájában, hiszen ő is jöhet diszfunkcionálisan működő családból, viheti tovább az ott megtapasztalt kapcsolódási mintázatot, és ez az érintettség, akár tudattalanul is terelheti a segítői pálya választásának irányába. A feldolgozatlan problémák megjelenhetnek a felnőttkori kapcsolatokban, és emiatt segítő szakemberként reagálhatunk úgy egy-egy helyzetben, ahogy gyerekkorban tettük, hiába vagyunk képzett szakemberek. Nem ritka, hogy a kodependens segítő otthon is hasonló problémákkal küzd mint amivel a munkája során is foglalkozik (pl. szenvedélybeteg családtag).  Lehet egyedülálló, elvált, magányos, érintett lehet PTSD-ben, a családjában élhet pszichiátriai beteg hozzátartozó – ezek mind további hajlamosító tényezők a kodependenciára. Az „alkoholista játszmában” a segítő gyakorlatilag bármelyik szerepet felveheti, de vannak speciálisan rá vonatkozó játszmatípusok is, melyekben közös, hogy a kliens szükségletei helyett saját érzelmi szükségletei kerülnek előtérbe. Segítő szakemberként saját kodependens viselkedésünkre való rálátásunkban sokat tud segíteni a rendszeres önreflexió, esetmegbeszélés és szupervízió, illetve az egyéni pszichoterápia – hangzott el a foglalkozás keretében az arra vonatkozó ajánlás, hogy segítői területen dolgozva, a problémában érintettként, mit tehetünk saját egészségünk érdekében. Ezt a témát azonban egy másik kiscsoportban volt lehetősége alaposan körüljárni a résztvevőknek. A Saját élmény a segítői munkában – Hogyan jelenik meg a kodependencia a segítő kapcsolatokban, és mit tudunk tenni magunkért segítőként ennek megelőzése, tudatosítása, kezelése érdekében? címmel meghirdetett foglalkozást Ferenczi Borbála addiktológiai konzultáns, szociológus vezette. A másik teremben ugyanekkor Kodependencia a szenvedélybeteg családokban, a társfüggőségre hajlamosító tényezők kialakulása gyerekkorban – Miképpen ismerhetik fel ennek jeleit, milyen módon tudnak segíteni a gyermekjólét, gyermekvédelem, családsegítés területén dolgozók, a gyerekekkel foglalkozó szakemberek? címmel Kormos Piroska szociálpedagógus és Sipos László szociális munkás, családterapeuta, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának munkatársai tartottak foglalkozást az érdeklődőknek. „A csoport abban szeretett volna segítséget nyújtani a diszfunkcionális működésű családokkal kapcsolatba kerülő szakemberek számára, hogy a gyakran megélt tehetetlenség érzés ellenére hogyan tudnának mégis valóságos és érezhető segítséget adni az ezekben a családokban nevelkedő gyermekek számára. A csoporttagok felidézhették, hogy saját életükben melyek voltak azoknak az úgynevezett biztonságos embereknek a jellemzői, akik őket gyermekkorukban jelenlétükkel, figyelmükkel, kapcsolódásuk módjával nehéz helyzetekben is támogatni, segíteni tudták. Akik bár a nehéz helyzetet nem tüntették el, de jelenlétük számított, segített az adott élethelyzet elviselésében. A gyermekek számára biztonságos felnőtt tulajdonképpen bármilyen képzettséggel rendelkezhet, nem ez számít. Sokkal inkább az, hogy lehetővé tegye a gyermekek számára a gondolataik, élményeik, érzéseik kifejezését, bátorítsa a gyermekeket saját jó döntéseik meghozatalában. Emellett figyelmes jelenléte és ítéletmentes odafordulása révén elősegítse azt, hogy a gyermekek önmagukat is szeretni tudják. Aki felnőttként meg tudja ezt adni a gyerekeknek, az a gyerekek önállóságát, egészségesebb fejlődését támogatja és csökkenti annak az esélyét, hogy ezek a gyerekek felnőttként egy kodependens kapcsolatba kerüljenek” – foglalták össze a csoportvezetők a tapasztalataikat. *** A témában ajánljuk a Töltsd velünk szer- és viselkedés-függőségekkel foglalkozó podcast-sorozat két adását, amelyekben Komáromi Éva még bővebben kifejti a kodependecia kérdéskörét.   [...] Read more...
május 18, 20252023 őszén zajlott egy szenvedélybeteg szülők gyermekeinek veszteségeit vizsgáló kutatás, amelynek eredményeiről május 15-én, Szegeden tartottak beszámolót a kutatócsoport tagjai. A konferenciára a Fogadó is meghívást kapott, hogy bemutassuk a szenvedélybeteg szülők gyermekeit segítő tevékenységeinket, többek között az Apa, Anya, Pia csoportokat. A program megnyitója után Békési Tímea addiktológiai konzultáns, etnográfus, képzésben lévő családi tanácsadó, gyászkísérő és meseterapeuta mutatta be a dr. Kassai Szilvia adjunktussal (SZTE SZAOK Magatartástudományi Intézet) közösen írt Újraépített életek – Történetek szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeiről című, 2022-ben megjelent kötetüket, amely voltaképpen megalapozója volt a későbbi kutatásnak. „Olyan könyvet szerettünk volna írni, amelynek olvasása közben magukra ismerhetnek az érintettek, ezzel támogatva, hogy megnyíljon számukra az önismeret útja. A visszajelzések alapján megnyugodhatunk, hogy elértük célunkat, hisz sokaknak segített a könyv abban, hogy jobban megértsék magukat, szüleiket, családtörténetüket és jelenlegi problémáikat, nehézségeiket, valamint segítséget kaptak abban, hogy mindezek után hogyan tovább. A könyv két fő részből áll, az egyik egy edukációs, a második pedig az interjúkat tartalmazó rész. Azt tapasztaltuk, hogy a személyes történeteknek nagy hatása van. Közelebb tudja hozni a témákat egy másik ember személyes tapasztalata, a vele való azonosulási pontok felfedezése” – mesélt a könyv megszületéséről és utóéletéről Tímea. Kassai Szilvia a kutatás módszertanának bemutatásáról szóló előadásában felvázolta, hogy összesen 94 interjút elemeztek függőséggel küzdő szülőket elvesztett felnőtt résztvevőktől, és hogy munkájuk során a gyermekkori élményeket, azok felnőttkori hatásait, a kötődési minták alakulását, a veszteségeket és azok feldolgozásának sajátosságait vizsgálták, továbbá a kutatás eredményei alapján a segítés lehetőségeit is. Belányi Boglárka orvostanhallgató (SZTE SZAOK) a kutatócsoport tagjaként kifejezetten arra fókuszált, hogy a szenvedélybeteg szülő és gyermeke közötti kötődés milyen hatással van a gyermek felnőttkori kapcsolataira. Ő arról számolt be, hogy a szenvedélybeteg szülők mellett felnőtt egyének körében magas arányban jelentek meg sérült és diszfunkcionális kötődési minták. „Az interjúalanyok többsége jelentős nehézségekről számolt be bizalmas kapcsolataiban és érzelmi biztonságuk megőrzésében. Továbbá sokszor nem csak a másokkal való bizalmas kapcsolatnak a kialakítása okozott nehézséget, hanem az önmagukba vetett bizalom, valamint saját belső értékeiknek a felismerése is. Az érintettek meneküléssel, figyelemeltéréssel próbálnak megküzdeni a helyzettel. Bizonyos körülmények segíthetik a rezilienciát, de a kötődési problémák gyógyulása fokozatosan, idővel történhet meg.” Békési Tímea a veszteségek felnőttkori hatásainak ismertetésekor kifejtette, hogy a szenvedélybeteg szülők gyermekei komplex veszteségélményt élnek át, amelynek része az elveszett gyermekkor gyásza, a fantáziaszülő elvesztésének gyásza, a szülő tényleges halála, valamint a felnőttkorra kivetülő veszteségek sora is. A kutatócsoport negyedik tagja, dr. Mucsi Georgina adjunktus (PTE BTK Közösségi és Szociális Tanulmányok Tanszék) a kutatási tapasztalataik ismertetése során elmondta, miért szükséges kiemelt figyelemmel kísérni a szenvedélybeteg szülő elvesztését követő gyászfolyamatot. „A szülő halálával végleg megszűnik annak minden esélye, hogy a felnőtt gyermeknek olyan családja legyen, amilyet szeretett volna. A szülő gyászolása arra a gyászfolyamatra érkezik, és sok esetben fel is erősíti, amelyben a gyermek az elveszett gyermekkorát gyászolja. Az összetett gyászfolyamatot, amit a szenvedélybeteg családban való felnövés indukál, hatalmas önismereti munka kibogozni. Az érzések felszínre hozása, tudatosítása és feldolgozása sokszor évtizedekben mérhető. Nagy bátorság és őszinteség szükséges a szembenézéshez, és a sokrétű veszteség feldolgozásához. Ebben a folyamatban a segítő eszközök elérhetősége és biztosítása kulcsfontosságú lehet. Kutatásunk rámutat a szenvedélybeteg családokban nevelkedő gyermekek minél korábbi elérésének, segítésének, valamint a szülő elvesztését követő gyászfolyamatban történő kísérés fontosságára.” A kutatócsoport szakemberei szerint szükséges olyan képzések, szakirányú továbbképzések indítása, amelyek segítségével kifejezetten ezen a területen dolgozó szakemberek kerülhetnek közelebb a veszteségfeldolgozás témájához, ahhoz, hogy a gyász ne egy rémisztő tabu legyen, hanem kompetensen tudják támogatni a hozzájuk forduló kliensek összetett gyászfolyamata során az érzések felszínre hozását, és az ezzel kapcsolatos önismereti munkát. A kutatás tapasztalatai alapján azt az ajánlást fogalmazták meg minden segítő szakember irányába, hogy a szenvedélybeteg családokban nevelkedett felnőttek segítésében a leginkább hatékony módszer a gyászfókuszú, rendszerszemléletű munka, amely lehet egyéni-, pár- és családterápia, illetve -konzultáció. Mintegy erre reflektálva, a konferencia zárásaként, a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek segítési lehetőségeiről, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatában jelenlegi elérhető támogatási formákról, többek között a 2019 óta működő Apa, Anya Pia csoportokról tartott előadást Kormos Piroska szociálpedagógus és Frankó András családterapeuta, a Fogadó vezetője.   A szenvedélybeteg családban felnőtt gyermekek veszteségélményeiről szóló kutatás eredményeiről eddig két publikáció jelent meg, egy angol és egy magyar nyelven, ezek elérhetősége: Dr. Mucsi Georgina, Békési Tímea, Dr. Kassai Szilvia és Dr. Jancsák Csaba: Szenvedélybeteg családban felnőtt gyermekek veszteségélményei. Kharón Thanatológiai Szemle, XXIX. évfolyam, 2025/2. https://kharon.hu/docu/2025-2_mucsi-szenvedelybeteg.pdf Szilvia Kassai, Georgina Mucsi, Tímea Békési & Csaba Jancsák (19 Jan 2025): “I am still grieving my childhood” – Loss and grief of children raised in families with addiction following the death of the parent. Death Studies, 19 Jan 2025. https://doi.org/10.1080/07481187.2025.2454496   Két korábbi, a témához kapcsolódó tanulmány, melyekre utalás történt az előadások alkalmával: Békési Tímea: Függőségek és veszteségek – A hagyományos kultúra hiánya a szenvedélybetegségek hátterében, különös tekintettel a feldolgozatlan veszteségekre. Kharón Thanatológiai Szemle, XXIII. évfolyam, 2019/4. https://kharon.hu/docu/2019-4_bekesi-fuggosegek.pdf Békési Tímea, Kassai Szilvia: „…hogy a haragnak csak az emléke maradjon” – Autoetnográfiai elemzés szenvedélybeteg szülők elvesztéséről és elgyászolásáról. Szenvedélyhez láncolva. Tanulmányok függőségről és szenvedélybetegségről. Máltai Tanulmányok. 5. (2023/01.) 87-106. https://maltaitanulmanyok.hu/magazin/hogy-a-haragnak-csak-az-emleke-maradjon-autoetnografiai-elemzes-szenvedelybeteg-szulok-elveszteserol-es-elgyaszolasarol/ A kutatásról további írások megjelenése is folyamatban van, különböző folyóiratokban (pl. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, Pszichoterápia).   A teljes konferenciáról felvétel készült, mely visszanézhető itt: [...] Read more...
május 11, 2025A gyógyulás első lépése, ha feltárjuk a múltat és megpróbáljuk megérteni a szüleinket és a miérteket – írja Békési Tímea és Dr. Kassai Szilvia Újraépített életek – Történetek szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeiről című könyvük bevezetőjében. Ennek jegyében komplex kulcsot adnak olvasóik kezébe, hiszen azon túl, hogy bemutatják, milyen specifikus nehézségeket okozhat a függőség családi terhe, tizenhárom felszabadítóan őszinte személyes történeten keresztül a megküzdés és a feldolgozás egyéni módozataival is megismerkedhetünk. A kötet két jól elkülöníthető és önmagában is értékes részre oszlik. Első felében a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekeinek közös jellemzőit, családi viszonyokból eredeztethető problémáit vázolják fel. A múltra, jelenre és jövőre fókuszáló rövid fejezetek az érintettek számára egyfajta útmutatóként szolgálhatnak, hiszen a honnan jövünk, hol tartunk most és mi felé lenne érdemes haladnunk kérdésekre is segítenek válasz találni. A családban jelenlévő szenvedélybetegség gyerekekre rótt szerepeit többféle aspektusból közelítik meg, ahol ugyanannyira mérvadó az életkor, a nem és a születési sorrend, mint a személyiség, amelynek fejlődése sok esetben háttérbe szorulhat a kényszerűen felvett viselkedési módok miatt. A gyerekek ugyanis gyakran öntudatlanul hoznak egy döntést az instabil és támogatásra szoruló szülők mellett, és mintegy lemondanak önmagukról. „Innentől azonban a cél nem az lesz, hogy valakivé váljanak, meg kell elégedniük azzal, hogy valakinek a valakije maradnak” – hangzik a szomorú következtetés arra vonatkozóan, hogy ezeknek a gyerekeknek az identitása így voltaképpen egy olyan „hamis én”, amelynek fenntartása nem csak rengeteg energiát követel, de sok esetben testileg és lelkileg is megbetegítheti őket. Az elraktározott élmények miatt egyfajta „fekete lyukba” kerülnek a szerzők szerint, aminek hatása a felnőttkorukra is továbbgyűrűzik: minden választásuk hátterében, legyen az munkával vagy magánélettel kapcsolatos, ott fognak munkálkodni ezek az otthonról hozott, tudattalan indítékok. És hogy mindezek mit okozhatnak? Például, hogy az illető mindenáron igyekszik megfelelni az elvárásoknak; bűntudat gyötri, ha kiáll magáért; nehezen tud kikapcsolódni, elengedni magát; túlzottan felelősségteljes, vagy éppenséggel teljesen felelőtlen. A hogyan tovább jegyében először is rendezni kell – Békési Tímea és Dr. Kassai Szilvia szerint – nem is a szülővel való kapcsolatot, hanem sokkal inkább a hozzá fűződő viszonyt. A „normálisan” meg nem élhetett gyermekkor, a nem jól funkcionáló szülőkkel való kapcsolat elgyászolása a kezdet, aztán jöhet az érdemi építkezés. Ehhez pontokba szedve kaphatunk jó tanácsokat, amelyeket azért is érdemes lehet követni, hiszen lépésről lépésre kidolgozott tervként is tekinthetünk saját felépülésünkre, amelynek legfontosabb végcélja, hogy képessé válunk olyan döntéseket hozni, „amelyek meghaladják a szülőktől átvett kodependens működésmódot.” Mindezeknek jegyében a kötet második felében ismert személyek (Tompa Andrea és Karafiáth Orsolya írók, illetve Kiskovács Attila színész, rendező), továbbá anonim módon megszólalók önvallomásai kapnak helyet. Az eltérő nemű, korú, hátterű elbeszélőket összeköti hasonló múltjuk, a diszfunkcionális családi háttér, ám az is, hogy ennek ellenére keresik saját, buktatóktól sem mentes útjukat, melynek van, aki az elején jár, és van, aki már kellő távolságból tud rátekinteni szüleivel való ambivalens kapcsolatára. Énfeltáró, az általuk megélt élményekre fókuszáló elbeszélésmódjuk, küzdelmeik és megtalált (ön)segítő módszereik példát mutathatnak mások számára, hogy miképpen lehet új alapokra helyezni egy olyan életet, amely a családban jelenlévő szenvedélybetegség okán jelentős hátrányból indult. Nem klasszikus értelemben vett sikertörténetek ezek, hanem a kétségeket, kérdéseket sem elhallgató, egy hosszú folyamat egy adott pillanatában, az elmondás megkönnyebbülésének ígéretével megosztott belső monológok. Érintettként éppen ezért lehet a sok ponton egyezőséget mutató, szomorú emlékek felidézése közepette is üdítő fellélegzéssel olvasni őket.   Békési Tímea – Dr. Kassai Szilvia: Újraépített életek -Történetek szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeiről. Budapest, 2022, HVG Könyvek.   [...] Read more...
május 5, 20252025. május 15-én kerül sor az Szegedi Tudományegyetem IKIKK Társadalmi Felelősségvállalás Kompetenciaközpont támogatásában megvalósuló, szenvedélybeteg családban nevelkedés következményeit vizsgáló kutatás eredményeinek bemutatására egy konferencia keretében.   A konferencia programja: 9:00- Regisztráció 10:00- Megnyitó, köszöntők 10:10 – 11:20 Békési Tímea: Bevezető Békési Tímea és Dr. Kassai Szilvia: Újraépített életek c. könyv bemutatása Dr. Kassai Szilvia: Szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekei – a kutatás keretének, módszertanának bemutatása Dr. Kassai Szilvia: Elveszett gyermekkor, gyermekkori élmények Belányi Boglárka: Kötődés vizsgálata szenvedélybeteg családban felnőtt gyermekeknél Békési Tímea: Veszteségek felnőttkori hatásai 11:20-11:40 Kávészünet 11:40 – 13:20 Dr. Mucsi Georgina: Szenvedélybeteg szülő elvesztését követő gyászfolyamat Dr. Mucsi Georgina: A gyászfeldolgozás lehetőségei Dr. Mucsi Georgina és Békési Tímea: A segítés útjai Kérdések és válaszok a kutatással kapcsolatban Kormos Piroska (Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálat): Apa, Anya, Pia csoportok működése a gyakorlatban Frankó András (Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálat): Szenvedélybeteg szülők gyermekeit segítő tevékenységek   A Kutatócsoport tagjai: Békési Tímea, addiktológiai konzultáns, SE ETK Dr. Kassai Szilvia, adjunktus, SZTE SZAOK Magatartástudományi Intézet Dr. Mucsi Georgina, adjunktus, PTE BTK Közösségi és Szociális Tanulmányok Tanszék Belányi Boglárka, orvostanhallgató (SZTE SZAOK)   Időpont: 2025. május 15. 10.00 Helyszín: MTA TABT Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB Székház) 6720 Szeged, Somogyi u. 7.   A részvétel ingyenes és előzetes regisztrációhoz nem kötött.   A konferencia Facebook eseménye: https://fb.me/e/4uLuJqBIq   [...] Read more...
április 30, 2025Világszerte, és Magyarországon különösen is az egyik legsúlyosabb pszichoszociális probléma a szerhasználat, hiszen annak következményei nemcsak a használó testi és lelki egészségére, hanem kapcsolati működésére is kihatnak. A családterápiák során szakemberként gyakran találkozunk a függőség transzgenerációs következményeivel. A szerhasználat kezelésének jól bevált terápiás megközelítései közé tartozik a családterápia, amely nemcsak az egyéni tényezőkre hat, hanem elősegíti a családi dinamika megváltozását is. A kutatások és tapasztalataink is egybehangzóan igazolják, hogy a családtagok bevonása a szerhasználat kezelésébe csökkenheti a szerhasználatot, és javítja a családi működést. Minden a családban kezdődik. A szenvedélybetegség is… Workshop az MMSz Fogadó és a Magyar Családterápiás Egyesület közös szervezésében Időpont: 2025. május 26. hétfő 9.00-17.00 között, két rövid és egy órás ebédszünettel Helyszín: Lurdy Konferencia és Rendezvényközpont, – 1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 12-14 Jelentkezési lehetőség ITT Részvételi díj: 15.000 Ft FONTOS! Kérjük, a részvételi díjat NE a MCsE számlájára utalják, hanem az emailben megküldött számlaszámra! A workshopon csak előre utalással lehet részt venni, a helyszínen nincs lehetőség részvételi díj fizetésére. A jelentkezés és a részvételi díj utalásának határideje: 2025.05.19. hétfő. A részvételi díj 15.000 Ft, utalása számla ellenében történik, melyet a jelentkezési lap kitöltése után pár napon belül emailben küldünk meg a jelentkezési lapon megadott email címre. A részvételt az esemény előtt max. 5 nappal lehet lemondani, ebben az esetben tudjuk vállalni a részvételi díj visszafizetését. Kapcsolattartási e-mail cím: katahoffmann.add@gmail.com A workshop regisztrációját és pénzügyi adminisztrációját az MMSz Fogadó bonyolítja. MCSE aktivitás: 8 pont – emaiben küldjük ki A workshop célja, hogy közelebb hozza a résztvevő családterapeuták számára a szenvedélybeteg családokkal való családterápiás együttműködés lehetőségeit. A workshopra elsősorban azokat a végzett vagy képzésben lévő családterapeutákat várjuk, akik érdeklődnek a szenvedélybeteg családokkal végzett családterápia iránt, vagy már dolgoznak érintettekkel, és szeretnék az ismereteiket tovább bővíteni. Milyen érzésekkel, hiedelmekkel ülünk be a szenvedélybetegséggel jelentkező családokhoz? Hogyan kezeljük, ha a folyamat közben tűnik fel a szenvedélyprobléma? Milyen lehetőségei és korlátai vannak a családterapeutának a függőség kezelésében? Mi legyen fókuszban? Miben más, ha a szülőnek, vagy, ha a gyereknek vannak szerhasználati vagy egyéb addiktív nehézségei? A workshop során bemutatjuk az addikciók jellemzőit, a szenvedélybeteg család dinamikáját, a függő, a társfüggő és kiemelten a szenvedélybeteg család gyermekének jellemzőit, elmélet és gyakorlat találkozását, az intervenciók lehetőségeit esetvignetták segítségével is. A workshop vezetői: Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus, krízisintervenciós tanácsadó szakpszichológus, képzésben lévő családterapeuta, a Láthatatlan árvák és a Megsebzett gyermekkor című könyvek szerzője, a Láthatatlanul kampány egyik szakmai tanácsadója. Frankó András családterapeuta, mentálhigiénés szakember, szupervízor, a Fogadó Pszichoszociális Szolgálat vezetője, az Apa, Anya, Pia könyv és számos a témában készült könyv szakmai szerkesztője, az Apa, Anya, Pia program életre hívója. Jelentkezés ITT Kerekasztal beszélgetés a szenvedélybeteg családok családterápiájáról az EGy.7 konferencián (2024) [...] Read more...
április 24, 2025Habár pontos adatok és kutatások Magyarországon nem állnak rendelkezésre arra vonatkozólag, hogy hány tizennyolc év alatti gyerek él olyan családban, ahol legalább az egyik szülő problémás alkoholhasználó vagy alkoholfüggő, azonban becsült számuk minimum 400.000-re tehető. Ez a szám önmagában is jelentős, ám ha azt is hozzávesszük, hogy a gyermek személyiségfejlődésére nem csak a szülő, hanem a nagyszülő, vagy bármely közelebbi rokon függősége és szerhasználata is negatívan hathat, akkor nem nehéz belátni, hogy egy igen komoly, a népesség nagy százalékát érintő társadalmi problémáról beszélünk. A több helyütt csak „elfeledett gyermekekként” vagy „láthatatlan árvákként” hivatkozott érintettek nagy egyezést mutató negatív gyermekkori élményeiből kifolyólag hasonló, felnőtt életükre is igen jelentős hatást gyakorló gondokkal küzdhetnek, mint például a problémák kimondásának nehézsége, az érzések elfojtása és a bizalmatlanság. A szenvedélybeteg családokban a gyermekek sokszor különböző, szerepeknek nevezhető viselkedésformákat sajátítanak el tudattalanul annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak a körülményekhez és megvédjék magukat, mintegy túlélési stratégiájuk részeként. A hős típus átveszi a felnőtt szerepeket, terheket és felelősséget. Koravén és komoly, aki folyamatosan megfelelési kényszerben van, és erején felül teljesít, mindig segítő- és szolgálatkész. A bohóc mindent elkövet a nevetésért, nevettetésért, hogy ezzel felhívja magára a figyelmet, és egyben elterelje azt a családi problémákról.  A fekete bárány rosszalkodásával, deviáns viselkedésével, ellenségességével, gyakran kriminalitásával tűnik ki társai közül. Az elveszett gyermek csendes és magának való, visszahúzódó típus, aki simulékony, ébren álmodó, mindig csak sodródik az eseményekkel, és azzal védekezik, hogy megpróbál láthatatlanná válni. Ezeknek a szerepmintáknak az alkalmazása a szenvedélybeteg szülők gyerekeinek felnőttkorára is jellemző lehet, és esetükben növelheti egyes betegségek kockázatát. Ám a szerepek egyben lehetőségek is, azaz megfelelő segítséggel az ezekkel járó viselkedés az érintettek javára is fordítható, a társult tulajdonságok pozitív, az egyének felnőtt életvezetését is segítő kompetenciákká alakíthatóak. A függő szülők mellett gyakran felcserélődnek a szerepek, azaz a gyermekek idejekorán saját szüleik, nagyszüleik, nemritkán testvéreik szüleivé kényszerülnek válni. A parentifikálódott gyermekek korukhoz nem illő feladatokat és felelősséget vállalnak, gyakran érzelmi támaszául is szolgálnak a szenvedélybeteg szülőnek, így próbálják erőn felül és életkorukból fakadó kompetenciahiányuk ellenére is egyensúlyba hozni a diszfunkcionálisan működő családi rendszert. Mivel vállalt feladatukat, a szülői szerepet, soha nem tudják teljes egészében betölteni, ezért akár még felnőttkorukra is markáns jellemzőjükké válhat a bizonytalanság, az alacsony önértékelés, a bűnösség, az üresség és az értéktelenség érzése. A szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekeinek komoly elakadásai lehetnek a kapcsolataikban is, kifejezetten a párválasztás, a családalapítás és a gyermeknevelés területén. Gyakran választanak szenvedélybeteg, érzelmileg elérhetetlen, vagy akár bántalmazó társat, és nagyobb fokú hajlamot mutatnak a kodependens, azaz a társfüggő működésmódokra. Számukra a szülőszerep vállalása, és maga a szülői lét is gyakran konfliktusossá, nehezítetté válhat. Plusz terhet jelenthet rájuk nézve a szenvedélybetegség transzgenerációs öröklődése is. Ettől való félelmük is jelentősen befolyásolhatja szülői kompetenciájukba vetett bizalmukat. Az alkoholista, és így sok szempontból rendellenesen működő családban felnövekvő gyermekek sok különféle traumát szenvedhetnek el, melyek gyakran felnőttkorukra is feldolgozatlanok maradnak, ennek következtében pedig a poszttraumás stressz-zavar (PTSD), illetve a hosszantartó gyermekkori, főként érzelmi bántalmazás és elhanyagolás nyomán kialakuló komplex poszttraumás stressz-zavar (C-PTSD) tüneteivel is küzdhetnek. Nehézségeik mutatkozhatnak a gyász megélésben is, és esetükben az elhúzódó, mindennapi életvezetésükben is zavart okozó, illetve pszichés vagy szomatikus tünetekkel járó komplikált gyász is nagyobb valószínűséggel alakulhat ki. Mindezt az generálja, hogy a szenvedélybeteg szülők gyermekeit a gyász több szinten is érintheti: egyrészt el kellene gyászolniuk a soha meg nem valósult, úgymond „normális” gyerekkor elvesztését, majd az idealizált „fantáziaszülő” elvesztését, és végül a függőséggel küzdő szülő fizikai elvesztését is, akivel gyakorta ambivalens és megterhelt volt a kapcsolatuk.      Mint az előzőekből kitűnik, a szenvedélybeteg szülők gyerekei igen sok közös problémával küzdhetnek felnőtt életük során. Negatív családi élményeik korrekciójának kulcsát a szakemberek kifejezetten olyan, heterogén résztvevői körből álló csoportokhoz való csatlakozásban látják, ahol mások példáját látva felismerhetik és tudatosabb szintre emelhetik, hogy ők maguk milyen módon érintettek a függőség problémájában, milyen szerepet képviselnek a diszfunkcionálisan működő családban, és a közösség révén egyúttal lehetőséget kapnak kapcsolati mintáik átdolgozására is. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatában Apa, Anya, Pia és irodalomterápiás csoportfoglalkozások keretében nyújtunk támogatást szenvedélybeteg szülők már felnőtt korú gyermekeinek. Kamaszcsoportot működtetünk függőségben érintett családok gyermekeinek, továbbá külső munkatársak bevonásával gyermek szociodráma csoport is működik szenvedélybeteg családok kiskorú (általános iskolás) gyermekeinek. Emellett helyet adunk több 12 lépéses önsegítő csoportnak, így többek között az Alkoholisták és rendellenesen működő családok felnőtt gyermekeinek, azaz az ACA-nak is.   Naprakész információk a szenvedélybeteg szülők még gyermekkorú és már felnőttkorú gyermekei számára szerveződő csoportjainkról: https://apaanyapia.hu/indulo-csoportok/ Bővebb információ segítő tevékenységeinkről: https://kimondhato.hu/fogado/ A kutyás képek a Szimat érzelmi intelligenciát fejlesztő kártyajáték lapjai közül valók, amelyről bővebb információk itt találhatóak:  https://kimondhato.hu/szimat/   A bejegyzésben felhasznált, és egyben a téma iránt érdeklődőknek ajánlott irodalom: Barnowski-Geiser, Waltraut: Apa, anya, pia – Hogyan találhatják meg a szenvedélybeteg szülők gyermekei MÉGIS a boldogságot. Budapest, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, 2018. Bővebb információ a könyvről: https://apaanyapia.hu/konyv-apa-anya-pia-2/ F. Lassú Zsuzsa, Frankó András, Kaposiné Czinkóczi Annamária, Kormos Piroska (szerk.): Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban – Fókuszban a függőségek. Kézikönyv segítő szakemberek számára. Budapest, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, 2021. Bővebb információ a könyvről: https://kimondhato.hu/gyermekek-mentalisan-serulekeny-csaladokban/ Elekes Dóra, Fábián Gábor, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Kovács András Péter, Mattik Dora, Hoffmann Kata: Láthatatlan árvák. Budapest, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, 2022. Bővebb információ a könyvről: https://kimondhato.hu/lathatatlanarvak/ Frankó András (szerk., ford.): Elfeledett gyermekek családi titkai. Budapest, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, 2017. Letölthető: https://kimondhato.hu/wp-content/uploads/2017/05/kimondhato10.pdf Hoffmann Katalin: Szenvedélybeteg szülők gyermekei – A diszfunkcionális családban való felnövekvés következményei. In: Szenvedélyhez láncolva. Tanulmányok függőségről és szenvedélybetegségről. Máltai Tanulmányok, 5. (2023/01.) 33-50. Letölthető: https://real.mtak.hu/165331/ Judith Lewis Herman: Trauma és Gyógyulás – Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig. Ford.: Kuszing Gábor, Kulcsár Zsuzsanna. Budapest, Háttér Kiadó – Kávé Kiadó – NANE Egyesület, 2003. Békési Tímea – Kassai Szilvia: „…hogy a haragnak csak az emléke maradjon” – Autoetnográfiai elemzés szenvedélybeteg szülők elvesztéséről és elgyászolásáról. In: Szenvedélyhez láncolva. Tanulmányok függőségről és szenvedélybetegségről. Máltai Tanulmányok. 5. (2023/01.) 87-106. Letölthető: https://real.mtak.hu/165335/1/6-Bekesi-Kassai.pdf Marjai Kamilla – Tóth András: Vízből katicát? Hozzátartozói jelenlét a függőségben. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 2021.   [...] Read more...
március 9, 2025Március 8-án véget ért a Köttusa kampányidőszaka! Köszönjük mindenkinek, aki támogatásával hozzájárult a kitűzött célok megvalósulásához! És most jön a munka másik fele, hiszen hamarosan elkezdődhetnek a befolyt összegből megvalósítani kívánt programok is! A Köttusa kampány végeredményei számokban: A kitűzött 11 millió forintot elértük, ami összesen 1339 tranzakciót jelentett! A megcélzott 220 méter duplája készült el, összesen 443,9 méter, ami 961 darab sálat jelent! Így tehát a Budapest-Pécs távolság szimbolikus 220 méterét megdupláztuk! A hírvivésben is jeleskedtünk, hisz számtalan újságcikk és személyes megosztás született a gyűjtésről, valamint minden megyében a helyi tévé is tudósított valamely eseményről! Mindannyiunknak, akik ebben valamilyen szerepben részt vettünk, rengeteget jelentett az összefogás és a sok támogatás megtapasztalása! Ahogy azzal is szembesültünk, hogy bizony még mindig jelentős tabunak számít a szenvedélybetegség témája és bőven van még dolgunk. Folytatás következik! [...] Read more...
március 1, 2025A Köttusa kampány keretében csak a hajdú-bihariak elérték az országos célt! Marton Kriszta szociális munkás, addiktológiai konzultáns, Debrecen és Hajdú-Bihar megye Köttusa koordinátora osztotta meg a hírt a kampány debreceni zárórendezvényén, hogy a megye önkéntesei 164 sálat kötöttek, melyek együttes hossza 355 méter. Örömmel osztjuk meg a debreceni záró programról készült felvételt!   [...] Read more...
február 23, 2025Összefogás a szenvedélybeteg szülők gyermekeiért: Kovács András Péter és Békési Tímea videóüzenetben ajánlja a Köttusa kampányt. [...] Read more...
február 17, 2025Az Örvényben című műsor adásában a szenvedélybetegségnek a családot érintő hatásairól, a függőségek családbeli jelenlétéről beszélget Kormos Piroska szociálpedagógus és Frankó András családterapeuta, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának vezető munkatársai, valamint Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus, a Láthatatlan árvák című kiadvány ötletgazdája, társszerzője. A Duna TV műsora a szenvedélybetegségek eredetét, fajtáit, veszélyeit és a szabadulási lehetőségeket járja körül. Célja, hogy valós példákkal mutassa be a különböző függőségeket, és a történeteken keresztül érzékenyítsen, valamint segítséget nyújtson az érintetteknek és családjaiknak. [...] Read more...
február 14, 2025A Köttusa kampány kapcsán, a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekeiről készült cikk a Női Váltó Magazin oldalán Békési Tímea kampánykoordinátorral. Az alábbiakban ebből az írásból idézünk részleteket. „Komoly személyiségfejlődési, az egész életre kiható traumákkal jár olyan családban felnőni, ahol egyik vagy mindkét szülő, vagy közeli hozzátartozó szenvedélybeteg. A normális családban az apa, anya, gyermek alkotják az egységet, azonban az ilyen családokban a gyerek helyére a szenvedélybetegség kerül, a gyermek pedig kívülállónak, feleslegesnek, sok esetben hibásnak érzi magát. A Máltai Szeretetszolgálat által megjelentetett segítő könyv címe is ez, Waltraut-Barnowski Geiser: Apa, Anya, Pia és erről kapta a nevét a szolgálat segítő programja is, illetve ennek keretében szerveződnek csoportok és továbbképzések országszerte. – Amerikában már húsz éve működik szenvedélybeteg családban felnövő gyermekek számára csoport, Jerry Moe Gyermekszemmel a függőségről című könyvében leírja, hogyan dolgozik gyerekekkel, hogyan tudja megelőzni ez a munka a felnőttkori életvezetésre kiható sérüléseket. De van egy csodálatos kollégánk itthon is, Tőkés Tibor, aki nyírségi szegregátumokban dolgozik gyerekekkel, illetve dolgozna, ha lenne rá forrás, ahol kiemelkedően sok a szenvedélybeteg, ahol szinte mindkét szülő, sőt az egész település valamilyen szerrel él. De, a szerhasználat minden társadalmi csoportban megjelenik, ezzel együtt a gyermekek elhanyagolása is – mondja a szakember. Régi vágyam volt, hogy egyszer legyen egy olyan akciónk, ahol együtt alkotunk, mert a kézimunkázás csodálatos, gyógyító erejű elfoglaltság. Eszembe jutott, hogy én már rengeteg embernek kötöttem sálat, és ha csak őket kérem meg, hogy csatlakozzanak a kampányhoz, akkor ők is találnak a környezetükben olyanokat, akik tudnak kötni, és ezzel egy jó ügy mellé állnak – mondja. Tímea azonban nemcsak adományozásra buzdít, de arra is felhívja a figyelmet, hogy vigyék hírét a kezdeményezésnek, hiszen csak így juthat egyre több emberhez az információ, mert a szenvedélybetegség még ma is tabunak számít.” Pápai Ildikó cikke a Női Váltó Magazin oldalán teljes terjedelmében elérhető ide kattintva. [...] Read more...
február 11, 2025„ – Egyes kimutatások szerint Magyarországon a felnőtt férfi lakosság 36, míg a nők 7 százaléka alkoholbeteg, és napjainkban is sokan szégyellik ezt beismerni. A családtagok szintén tabuként kezelik, kevesen látják be, hogy nekik is dolguk és felelősségük van ezekben az esetekben – fogalmazott dr. Sótér Eszter, pszichiáter, a Köttusa kampány Nógrád vármegyei koordinátora. Mint mondta, megyénkben egyre több a szegregáció, ahol szinte csak szenvedélybetegek élnek, akik teljesen elszeparálódnak. Siralmas a kép, a szakemberek már nem tudnak csendben maradni, az országnak pedig jelenleg nincs elfogadott, politikailag támogatott drog-, vagy alkoholstratégiája. – A szenvedélybeteg szülők mellett felnövő gyerekek nagyon nehéz helyzetben vannak. Nem lehet ugyanis gyereknek lenni ott, ahol függő van a családban, hiszen minden az érintett szerhasználata, aktuális állapota körül forog. A fiatal így tehát teljesen ki van szolgáltatva, szégyelli a helyzetet, azt gondolja, hogy vele van a baj, miatta történik mindez. Bezár a család, elmagányosodik a kisgyermek az érzelmi viharaival, amit nem tud senkivel kibeszélni – hangsúlyozta a szakember. – Ha nincs egy pedagógus, szomszéd, egészségügyi személy aki ezt észreveszi, akkor úgy éri el a kamaszkort, hogy felelősnek érzi magát a hozzátartozójáért. A kutatások szerint 75 százalékos valószínűséggel ő maga is függő lesz. Rájuk akarjuk felhívni a figyelmet, annak érdekében, hogy egyre többen ismerjék fel: nem szabad ebben a pokolban hagyni a gyerekeket! A Köttusa kampányt Békési Tímea indította el, aki maga is egy elfeledett gyermek. Sokszor nehéz az ilyen családokhoz közel kerülni, ezért a kezdeményezés lényege, hogy láthatóvá váljanak ezek a gyerekek és bekerüljenek az ellátórendszerbe. Az adománygyűjtő kampány, amelynek hátterében a Máltai Szeretetszolgálat áll, január 25-én indul és március elsejéig tart. Ez idő alatt egy adományozó felület nyílik meg, amelyen tételesen felsorolják, hogy milyen célokra lehet adományozni. A befolyt összeget a szenvedélybeteg szülők kis- és nagykorú gyermekeit támogató programokra fordítják majd. Ennek keretében segítő csoportokat indítanak, szakember-képzéseket tartanak különböző szakmacsoportoknak és további ismeretterjesztő programokat szerveznek szerte az országban. – Ezek közül kiemelném a képzést, mert nagyon kevés szakember van, főleg Nógrádban – fogalmazott dr. Sótér Eszter. – Hiszek abban, hogy egymást segítve ki lehet mászni abból a gödörből, ahol mentális egészség szempontjából tart az ország, ugyanis az egyenesen arányos hazánk gazdasági helyzetével.” Gulyás Edina cikke a Nógrád Vármegyei Hírportálon teljes terjedelmében elérhető itt. A dr. Sótér Eszterrel készített podcast beszélgetés pedig elérhető ide kattintva. [...] Read more...
február 10, 2025Kérlek, segíts Te is, hogy minél előbb összegyűljön a KÖTTUSA – Összefogás a szenvedélybeteg szülők elfeledett gyermekeiért kampányban kitűzött cél! Köszönöm! A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet a szenvedélybeteg családokban nevelkedő gyerekekre, és nevelkedett felnőttekre, az ő nehézségeikre, és információkat adjon a témában. A befolyt összeget a szenvedélybeteg szülők kis- és nagykorú gyermekeit támogató programokra fogjuk fordítani. Ennek keretében segítő csoportokat indítunk, szakember képzéseket tartunk különböző szakmacsoportoknak és további ismeretterjesztő programokat szervezünk szerte az országban. Köttusa hírek [...] Read more...
január 20, 2025Nagy örömünkre újabb kiadvány látott napvilágot, amely a szenvedélybeteg szülők gyermekeivel foglalkozik! A Pagony Kiadónál megjelent Artur Gębka és Agata Dudek Apa üvege című képeskönyve, melyben egy gyermek szemszögéből követhetjük nyomon az édesapa alkoholfüggőségét és felépülését. A kötetről a Fogadó munkatársa írt ajánlót, amelyből részletet közlünk. „Dinoszaurusz és elefánt a nappaliban – csak két példa arra vonatkozóan, hogy az utóbbi években hogyan mutatták be igen szemléletesen különböző kiadványok, miként lehet jelen a szenvedélybetegség a családban, amelyet mindenki érzékel, mint fennálló problémát, de igyekeznek nem tudomást venni róla. Ami lássuk be, lehetetlen, hiszen, ahogy az Apa üvege könyvből is hangsúlyosan kirajzolódik, a ki nem mondás, az elzárkózás csak súlyosbítja a függőség minden családtagra kiterjedő negatív hatásait. Habár pontos adatok és kutatások Magyarországon nem állnak rendelkezésre arra vonatkozólag, hogy hány tizennyolc év alatti gyerek él olyan családban, ahol legalább az egyik szülő problémás alkoholhasználó vagy alkoholfüggő, azonban becsült számuk minimum négyszázezerre tehető. A szenvedélybetegségben érintett családokban a gyermekek sokszor különböző, szerepeknek nevezhető viselkedésformákat (hős, bohóc, fekete bárány, elveszett gyermek) sajátítanak el tudattalanul annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak a körülményekhez és megvédjék magukat. Ezeknek a szerepmintáknak az alkalmazása felnőttkorukra is jellemző maradhat, számos életvezetési és egészségügyi problémát okozva számukra. A negatív gyermekkori élményeikből kifolyólag később olyan gondokkal küzdhetnek, mint például az érzések kimondásának nehézsége, a túlfejlett felelősségérzet, a bizalmatlanság és az elszigetelődés. A függő szülők mellett gyakran felcserélődnek a szerepek, azaz a gyermekek idejekorán saját szüleik, nagyszüleik, nemritkán testvéreik szüleivé kényszerülnek válni. A parentifikáció során életkorukhoz nem mérhető feladatokat és felelősséget vállalnak, gyakran érzelmi támaszául szolgálnak a szenvedélybeteg szülőnek. Mindezeken felül az átlag populációhoz képest hatszor nagyobb eséllyel válhatnak maguk is nagyivóvá vagy függővé, ami egyben azt is jelenti, hogy a szenvedélybetegséggel küzdők igen nagy százaléka olyan családban nő fel, ahol már korai életéveiben találkozik ezzel a problémával. Éppen ezért lenne fontos, hogy minél hamarabb segítséget kapjanak. Ma már több témával foglalkozó könyv, illetve tájékoztató kiadvány érhető el a szakemberek, a szülők, az érdeklődők, és természetesen a problémában érintett felnőttek és gyermekek számára. A 2023-ban Lengyelországban az Év Gyermekkönyve díjat elnyerő Apa üvege ezen kötetek sorába illeszkedik, méghozzá igen kiemelkedő módon, művészi igényességű, rendkívül kifejező erejű illusztrációival, és a gyermek nézőpontjára, az általa megéltekre fókuszáló történetvezetésével. Egyik legnagyobb érdeme pedig, hogy tudatosítja az olvasóban, a probléma orvosolható, lehet külső segítséget kapni, nem kell, hogy ez a teher kizárólag a családtagokra háruljon.” A teljes ajánló elolvasható a Pagony Kiadó honlapján, ide kattintva. A kötet megvásárolható itt. [...] Read more...
január 13, 20252025. február 11-től tízalkalmas önismereti irodalomterápiás csoport indul szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei számára, kéthetente keddenként, 18:00-tól 20:00 óráig. Ha akár csak egyszer is elgondolkozott már azon, hogy az életében jelentkező (párkapcsolati, munkahelyi, életvezetési stb.) problémái összefügghetnek-e azzal, hogy milyen családban nőtt fel, akkor érdemes lehet csatlakoznia a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei számára szervezett irodalomterápiás csoporthoz. A foglalkozásokon azt járjuk körül, milyen közös terheket hordozhatnak magukkal a függő szülők gyerekei, miként tudnak más perspektívából tekinteni személyes történetükre, mi minden segítheti őket abban, hogy megtörhessék a szenvedélybetegség okozta problémák körforgását, a nemzedékről nemzedékre továbböröklődő minták újrajátszását. Az irodalomterápia során különböző jellegű szövegek kreatív, élményszintű felhasználásával kerülhetünk közelebb saját magunkhoz és kapcsolódhatunk másokhoz. A csoport biztonságos és elfogadó közege teret biztosít arra, hogy megfogalmazzuk legbelsőbb érzéseinket, rálássunk életünk nehézségeire és elakadásira, felismerjük eleddig rejtett erőforrásainkat. Várunk mindenkit, aki: szívesen megismerkedne az irodalomterápia módszereivel; szeretné az önismeretét mélyíteni; nyitott saját érzelmeinek, megéléseinek tudatosítására; új nézőpontokból tekintene rá az önmagával, szüleivel, családjával való kapcsolatára. A foglalkozásokon való részvétel nem igényel irodalmi előképzettséget. A csoportba 18 év feletti felnőttek jelentkezhetnek. Időpontok: 2025. február 11., 25., március 11., 25., április 8., 22., május 5. (kivételesen hétfő!), 20., június 3., 17. Az alkalmak 18:00-tól 20:00 óráig tartanak. Helyszín: Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálat, 1123 Budapest, Kék Golyó u. 19. A foglalkozások vezetője Sós Eszter irodalomterapeuta, a Fogadó terápiás munkatársa. A csoport a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Apa, Anya, Pia programjának (www.apaanyapia.hu) támogatásával valósul meg, ezért a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezni a sos.eszter@maltai.hu e-mail címen lehetséges. Jelentkezési határidő: 2025. február 3. A jelentkezést követően rövid előzetes interjúra kerül sor, online formában. A csoport zárt, foglalkozásai egymásra épülnek, ezért az indulás után már nem lehet új résztvevőként becsatlakozni. További információk: facebook.com/elfogado, www.kimondhato.hu [...] Read more...
december 3, 2024Még lehet jelentkezni a következő „Eszközeim, lehetőségeim és határaim a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek segítésében” képzésre, mely Győrben kerül megvalósításra, 2025. február 05., 06., 19., 20. napokon. A képzés akkreditált a szociális területen dolgozó szakemberek részére. Célja olyan elméleti és gyakorlati tudás átadása, mely segíti a szakembereket, hogy a szenvedélybetegekkel, illetve szenvedélybeteg szülők gyermekeivel végzett munkájuk során még hatékonyabban segítsék az érintetteket. A képzés által a résztvevők képessé válnak a szenvedélybeteg családban élő vagy nevelkedett gyermekek problémáinak felismerésére, számukra a támogatás megszervezésére, illetve, ha szükséges egy másik intézménybe való delegálására. Elsajátítják a szenvedélybeteg szülők gyermekeire vonatkozó elméleti tudást és megismerik a kezelés gyakorlati lehetőségeit. A gyakorlatok során a szakemberek eszközöket kapnak a kiskorú gyermekek és a felnőtt gyermekek rezilienciájának fejlesztéséhez és a velük történő segítői folyamatok irányításához. Konkrét módszereket és gyakorlatokat sajátítanak el, melyet a szenvedélybeteg szülők gyermekeivel való egyéni és csoportos foglalkozás során alkalmazhatnak. Bővebben a képzésről: https://apaanyapia.hu/akkreditalt-kepzes/ [...] Read more...
december 1, 2024A KÖTTUSA kampány célja, hogy felhívja a figyelmet a szenvedélybeteg családokban nevelkedő gyerekekre, és nevelkedett felnőttekre, az ő nehézségeikre, és információkat adjon a témában. A befolyt összeget a szenvedélybeteg szülők kis- és nagykorú gyermekeit támogató programokra fogjuk fordítani. Ennek keretében segítő csoportokat indítunk, szakember képzéseket tartunk különböző szakmacsoportoknak és további ismeretterjesztő programokat szervezünk szerte az országban. A kampány menete Ha az a közel 400 ezer gyerek, aki jelenleg szenvedélybeteg családban nevelkedik, élőláncot alkotna, akkor az Budapesttől Pécsig elérne. 220 km a távolság a két város között és az a célunk, hogy ezt a 220 km-t szimbolizáló 220 méternyi sálat kössük meg közösen. Ehhez 110 ember összefogása kell, akik fejenként kötnek egy-egy, minimum 2 méteres sálat. Az adománygyűjtő kampány kezdete január 25., Szent Pál napja – mégpedig azért, mert az országos összefogással szeretnénk pálfordulást elérni abban, hogy az elfeledett gyerekek ne legyenek többé elfeledettek! A kampány március 1., szombatig tart, ez a nap lesz a KÖTTUSA zárónapja, amikor az ország minimum 20 városában összegyűlnek a nagykövetek és további önkéntes csatlakozók, hogy ünnepélyesen teljesítsék, vagyis megkössék a vállalásukat. Kikre van szükség a kampány megvalósításához? Kell megyénként 1-1 koordinátor, minimum 5-6 kötni tudó nagykövet, valamint támogató fonalboltok. Bővebben a kampányról és jelentkezés koordinátoroknak, nagyköveteknek, fonalboltoknak: https://kimondhato.hu/kottusa   [...] Read more...
november 5, 20242025. január 15., 16., 29. és 30. napokon ismét akkreditált képzés indul szociális területen dolgozó szakemberek részére. A képzés célja olyan elméleti és gyakorlati tudás megszerzése, mely segíti a szakembereket, hogy a szenvedélybetegekkel, illetve szenvedélybeteg szülők gyermekeivel végzett munkájuk során még hatékonyabban segítsék az érintetteket. A képzés által a résztvevők képessé válnak a szenvedélybeteg családban élő vagy nevelkedett gyermekek problémáinak felismerésére, számukra a támogatás megszervezésére, illetve, ha szükséges egy másik intézménybe való delegálására. Elsajátítják a szenvedélybeteg szülők gyermekeire vonatkozó elméleti tudást és megismerik a kezelés gyakorlati lehetőségeit. A gyakorlatok során a szakemberek eszközöket kapnak a kiskorú gyermekek és a felnőtt gyermekek rezilienciájának fejlesztéséhez és a velük történő segítői folyamatok irányításához. Konkrét módszereket és gyakorlatokat sajátítanak el, melyet a szenvedélybeteg szülők gyermekeivel való egyéni és csoportos foglalkozás során alkalmazhatnak. Bővebben a képzésről: https://apaanyapia.hu/akkreditalt-kepzes/   [...] Read more...
szeptember 30, 2024A pszichodráma csoport 2024 márciusában indult el.  Október 18-án lesz a csoport HETEDIK alkalma. A csoporthoz már nem lehet csatlakozni, mégis úgy gondoltuk, hogy mivel az időpontja és témája illeszkedik az EGyHét-hez, közzétesszük, hogy létezik (egyelőre) egy olyan pszichodráma önismereti csoport, amit kifejezetten szenvedélybeteg és más diszfunkcionális családokban felnőtt emberek számára indítottunk el az Apa Anya Pia program támogatásával. Ezzel is tettünk egy lépést a gyógyulás felé. [...] Read more...
szeptember 28, 2024Hogyan kezelik a szenvedélybeteg rehabilitációs intézmények a felépülési folyamatban a kliensek szülőséggel kapcsolatos nehézségeit? Szakmai együtt gondolkodás a magyarországi szenvedélybeteg rehabilitációs intézmények szakembereivel. 2024. október 17. csütörtök – Budapest MMSz Egyesület Bem rakpart 28., 1011 Regisztráció Program* 9.30 Megérkezés, regisztráció 10.00 Kezdeti lépések a függők gyermekeinek támogatása érdekében – Dr. Petke Zsolt addiktológus, pszichiáter és Frankó András családterapeuta, MMSz Egyesület 10.15 Együttműködés és dilemmák a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek támogatásáról – Bazsalya Balázs, Bélley Csaba, Nyerusai Bea terápiás munkatársak, Boldog Gellért Addiktológiai Osztály 10.35 Felépülési megközelítések a hozzátartozókkal való kapcsolattartásban – bemutatkoznak az ország számos pontján működő rehabilitációs intézmények 11.10 Szülő mindenekelőtt, szülő mindenek ellenére – Frankó András családterapeuta 11.30-12.15 Függőségeink szünete – kávé, cigi, szendvicsebéd 12.15-13.45 World café – kiscsoportos műhelymunka 14.00-15.00 Megosztások, tapasztalatcsere, hogyan tovább? *A program ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Elsősorban a szenvedélybeteg ellátásban dolgozó szakembereket várjuk. A regisztráció a létszám lehetőségek miatt nem jelent egyértelmű részvételt. 2024.10. 07-ig emailben jelzünk vissza a részvétel lehetőségéről.   [...] Read more...
szeptember 24, 2024Október 16-án Hoffmann Katalin klinikai szakpszichológus, színházterapeuta és Nagy Alíz szociális munkás, színházterapeuta bemutatót tartanak szakemberek és érintettek számára a színházterápia módszeréről. A nap második felében Békési Tímea és Kreil Melinda workshopjának keretében pedig abból kaphatnak ízelítőt a résztvevők, hogyan támogatható a gyászfeldolgozás mesék segítségével. Az EGY.7 programsorozat keretében tartott műhelyek ingyenesen látogathatók, de a férőhelyek miatt regisztrációkötelesek. A részvételi lehetőségről és a pontos (budapesti) helyszínről emailben küldünk értesítést október 7-ig. október 16. szerda 9.00-12.00 Színházterápiás módszerbemutató szakembereknek október 16. szerda 13.00-16.00 Színházterápiás módszerbemutató érintett felnőtt gyermekeknek október 16. szerda 17.00-18.30 Meseterápiás workshop A műhelyekről és a műhelyvezetők személyéről bővebben: https://kimondhato.hu/szinhaztrening-es-meseterapia/ [...] Read more...
szeptember 22, 2024Gyerekszemmel a függőségről címmel szakmai napot tartunk október 14-én, hétfőn. Elsősorban kiskorú gyermekekkel dolgozó szakembereket, óvodai és iskolai szociális segítőket, szociálpedagógusokat, pszichopedagógusokat, óvodapedagógusokat és pedagógusokat várunk. A program regisztráció és részvételi díj befizetése után látogatható. Gyerekszemmel a függőségről szakmai nap -EGY nap a szenvedélybeteg szülők Elfeledett kiskorú GYermekeiért, hogy mielőbb segítséget kaphassanak 2024. október 14. hétfő, Budapest Magyar Máltai Szeretetszolgálat Refektórium terem, 1011 Budapest Bem rakpart 28., földszint. A szakmai napon való részvétel regisztrációhoz és részvételi díj fizetéséhez kötött Részvételi díj: délelőtt 3.000 Ft; délután 3.000 Ft; teljes nap 5.000 Ft Regisztráció itt.   Program:   9.30 Köszöntés / megnyitó Molnár Tamás régió ügyvezető, Magyar Máltai Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régió   9.40-10.10 Szenvedélybetegségek és reziliencia – kisgyermekkori vonatkozások Csőgér Lilla óvodapedagógus, neveléstudomány szakos bölcsész, sajátélményű segítő   10.10-10.40 Élménypedagógia a prevenció szolgálatában – egy kutatás margójára Faller Balázs módszertani munkatárs, Ökumenikus Segélyszervezet   10.40-10.50 Lurkó az óvodában – bemutatkozás és workshopra hívás Sticzné Nagy Ildikó óvodai- és iskolai szociális segítő, mediátor, Család- és Gyermekjóléti Központ Köznevelési Csoport, Győr   10.50-11.15 Szünet   11.15-12.45 Workshopok két helyszínen   Workshop 1. Prevenciós élménypedagógiai bemutató-foglalkozás Faller Balázs, módszertani munkatárs   Workshop 2. Lurkó az óvodában Sticzné Nagy Ildikó óvodai- és iskolai szociális segítő, mediátor   12.45-14.00 Ebédszünet – szendvicsebéd   14.00-17.00 Gyermekszociodráma demonstrációs workshop – betekintés az MMSz Fogadó Apa Anya Pia program keretein belül működő gyermekszociodráma csoport működésébe. Horváth Kata pszichodráma vezető, szociodráma vezető, képző, Hatókör Műhely Pados Eszter gyógypedagógus, kriminológus, pszichológus hallgató, pszichodráma vezető, szociodráma vezető és képző, Magyar Pszichodráma Egyesület Hatókör Műhely Kormos Piroska szociálpedagógus, pszichodráma asszisztens, MMSz Fogadó Apa Anya Pia program   Bővebb leírás a workshopokról és az előadókról: https://kimondhato.hu/gyerekszemmel-a-fuggosegrol/ A program az EGyHét programsorozathoz kapcsolódik. Részletek a kimondhato.hu/egy7 oldalon.   [...] Read more...
szeptember 20, 2024Az alkoholizmus határozottan nagyszámú szépirodalmi műben jelenik meg témaként, ám a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek „hangja” mintha a közelmúltig csak elvétve kapott volna teret irodalmunkban. Habár olyan komoly társadalmi problémáról van szó, mely becslések szerint napjainkban is minimum négyszázezer kiskorút érint, a közbeszédben szinte még mindig tabunak számítanak azok a sérülések, melyek felnőttkorban is jelentősen befolyásolják mindennapjaikat, döntéseiket, gondolkodásukat. Az utóbbi időben azonban mintha változás indult volna meg az irodalmi színtéren: több különböző műfajban is megjelentek egyedi hangú elbeszélőként, és fejezték ki a diszfunkcionálisan működő családban felnövő gyermekekre jellemző, felnőttkorukra is tovább öröklődő problémákat, továbbá egyéni megküzdési és feldolgozási módjukat. Lehet-e egy írás szimbolikus értékű feloldozó gesztus önmagunk és a családtagjaink felé? Miképpen válhatnak a szenvedélybeteg szülők mellett megélt tapasztalatok énünk elválaszthatatlan, akár építő jellegű részévé? Többek között ezekről a kérdésekről is fogunk beszélgetni 2024. október 11-én, pénteken, 18:00-tól 20:00 óráig egy felolvasással egybekötött irodalmi esten, ahol meghívott vendégeink szenvedélybeteg szülők gyermekeiről szóló művek szerzői. Az est résztvevői: – Bán-Horváth Veronika költő, író, az Itt és Most Társulat művészeti vezetője; – Elekes Dóra író, műfordító, irodalmi szerkesztő, irodalomterapeuta; – Fábián Gábor színművész, író-rendező; – Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus, író; – Kolozsi László forgatókönyvíró, író, egyetemi tanár, kulturális kritikus; – Szabó Borbála író, drámaíró; – Terék Anna költő, tanácsadó szakpszichológus. Helyszín: Magyar Máltai Szeretetszolgálat Országos Központjának nagyelőadója (Refektórium), 1011 Budapest, Bem rakpart 28. Az esemény az EgyHét programsorozat részeként valósul meg. A részvétel ingyenes, a helyek korlátozott száma miatt viszont regisztrációhoz kötött. Regisztráció ITT Jelentkezési határidő: 2024. október 9. Az Irodalmi est programja egy kiállítással is bővül! Jásdi Juli a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett diplomát 2019-ben, grafikusként. Munkái elsősorban társadalmi és érzelmi kérdéseket dolgoznak fel, gyakran személyes tapasztalatokból merítve. Diplomamunkája, a Tintaló, egy közösségi alkotás, amely saját és mások történeteit összeollózva, szabad ötletek és asszociációk gyűjteményeként készült. A könyv főleg a függők hozzátartozóinak szól, anonim történeteket rejt, és célja, hogy vizuális eszközökkel érzékenyítse a közönséget az alkoholizmusról, feltárva ennek hatásait a társadalomra és az egyénre egyaránt. A Tintaló illusztrációi nem csupán a történetekhez illeszkednek, hanem önálló művészeti alkotásokként is megállják a helyüket, tükrözve a téma komplexitását és érzelmi mélységét. Juli munkáiban a humor szerepe is hangsúlyos, amely lehetővé teszi, hogy a nehéz témákat könnyebben közelíthessük meg. A kiállításon szereplő képek kivonatok a könyvből, amelyek életre keltik a narratívát és az üzenetet, lehetőséget adva a nézőknek arra, hogy a művészet által mélyebb kapcsolatba lépjenek a témával. A kiállítás az EGyHét programsorozat ideje alatt, azaz október 11-től 18-ig lesz megtekinthető a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Országos Központjában (1011 Budapest, Bem rakpart 28.). [...] Read more...
szeptember 18, 2024Az Apa, Anya, Pia csoport egy tematikusan felépített, önismereti munkára is hívó, részben önsegítő, zárt csoport. A csoportfolyamat 10 alkalomból áll. A csoportok egy megadott tematika szerint haladnak, mindig figyelembe véve a résztvevők igényeit, kérdéseit is. A csoport egyik erőssége a benne megélhető sorstársi közösség. Az alkalmak során információátadás (szenvedélybetegség, családi rendszer, szerepek a szenvedélybeteg családban) és önismereti munka egyaránt várható. Jelentkezni lehet 2024. október 1-ig az alábbi elérhetőségeken: fogadocsoport@gmail.com,  +36 1 201 1045 A csoportot vezeti: Kormos Piroska szociálpedagógus     [...] Read more...
szeptember 15, 2024Az EgyHét programsorozat eseményeként, 2024. október 13-án, vasárnap, 14:00-től 18:00 óráig nyitott irodalomterápiás önismereti csoportfoglalkozásra kerül sor a Kék Golyó utcai Fogadóban. Az alkalom során azt a témát járjuk körül, hogy a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei milyen kapcsolati mintákat hozhatnak magukkal születési családjukból, és ezek miképpen lehetnek hatással későbbi életük folyamán a másokhoz való viszonyulásukra és énképükre. Milyenek vagyunk mi, mint szülő, barát, házastárs, partner? Hogyan, milyen minőségben vagyunk jelen a hétköznapi életfeladatok során, a munkában, a társas életben? Mi befolyásolja a kapcsolatunkat saját magunkkal, és alakítja a kötődésünket a hozzánk közel állókhoz? Az önismeret mélyítése mellett a kapcsolódás és a kimondhatóság élménye kerül a foglalkozás fókuszába, melynek során a közösen feldolgozott szövegek, az ezekhez kapcsolódó kreatív és expresszív írásfeladatok az érzelmek, megélések tudatosítását és megfogalmazását támogatják. Helyszín: Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálat, 1123 Budapest, Kék Golyó u. 19. A foglalkozás vezetője: Sós Eszter irodalomterapeuta, képzésben lévő addiktológiai konzultáns, a Fogadó terápiás munkatársa. Az esemény a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Apa, Anya, Pia programjának (www.apaanyapia.hu) támogatásával valósul meg, ezért a részvétel ingyenes, a helyek korlátozott száma miatt viszont regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a sos.eszter@maltai.hu e-mail címen lehetséges. Jelentkezési határidő: 2024. október 9. [...] Read more...
szeptember 6, 2024Az EgyHét program részeként a Kassai Thália Színház Apa, anya, pia című előadásának vendégjátéka lesz látható 2024. október 17-én a budapesti Szkéné színházban. Az Apa, anya, pia című one man show egy többszörösen különleges előadás. Először is Lucskay Róbert színészi visszatérése szülővárosába az Éhes Színész bőrébe bújva, másodszor abszolút ősbemutató, harmadszor Lucskay Róbert drámaírói bemutatkozása, negyedszer a szlovákiai magyar színházi életben ritkán felbukkanó szerzői színház műfajába tett alkotói kirándulás, ötödször pedig egy kiterjedt nemzetközi koprodukció, magyar, szlovák és nagy-britanniai színházi szakemberek összefogása. A kassai Thália Társulás és a kassai Thália Színház közös produkciója október 17-én két alkalommal, 17 órától, majd 19.30-tól látható a Szkéné Színházban. Az esti előadás után addiktológiai szakember által vezetett beszélgetést tartunk a szenvedélybeteg szülők gyermekeiről. Lucskay Róbert színész, a projekt ötletgazdája és a kiindulási pontként szolgáló szövegek szerzője és a darab társszerzője így vall a téma fontosságáról és az alapmotivációról: „Az alkoholizmus az egyik legelterjedtebb szenvedélybetegség. Óriási fizikai, szellemi és lelki gondok okozója. Mi igyekszünk erre felhívni a figyelmet, de olyan módon, hogy az ne legyen megterhelő a néző számára, hanem inkább szórakoztató és ismeretterjesztő. Egy olyan témát tárunk föl és vizsgálunk, ami, annak ellenére, hogy egy nagyon elterjedt dolog mégis sokan tabuként kezelik. Arra szeretnénk ösztökélni a nézőt, hogy ha talál hasonlóságot a karaktereink és saját maga vagy egy általa ismert személy között, akkor bátran nézzen szembe a problémával. Ha csak egy néző is rájön arra, hogy semmi szükség egyedül szenvedni ettől a problémahalmaztól, hogy nincs szükség arra, hogy egyedül legyen a fájdalmával, nekünk már akkor megérte megalkotnunk ezt a művet.” Bővebb információk: https://www.szkene.hu/hu/szkene.html?cikk_id=19111 Jegyvásárlás: https://www.szkene.hu/hu/jegyek/online.html [...] Read more...
szeptember 4, 2024Az előző évekhez hasonlóan idén is igyekeztünk magas szakmai színvonalú, izgalmas és sokszínű programot összeállítani az Elfeledett Gyermekekért konferenciára. Reményeink szerint ez sikerült, hála a fantasztikus előadóknak, akik elfogadták a felkérésünket. A konferencia részletes programját az alábbiakban tesszük közzé. További információk elérhetőek a https://kimondhato.hu/egy7/#egy7 oldalon és a Facebook eseményben is: EGY.7 KONFERENCIA – A szenvedélybeteg szülők Elfeledett Gyermekeiért. Idén rendhagyó módon egy egész héten át tart majd az EGyHét programsorozat. Október 11. és 18. között különböző helyszíneken várjuk az érdeklődőket a témához kapcsolódó workshopokon, szakmai műhelyeken, irodalmi esten és színházi előadáson. A programokról bővebben a  http://kimondhato.hu/egy7/ és az EGyHét esemény oldalakon tájékozódhatnak. [...] Read more...