+36 1 201 1045
1123 Bp, Kék Golyó u. 19/c.2023 őszén zajlott egy szenvedélybeteg szülők gyermekeinek veszteségeit vizsgáló kutatás, amelynek eredményeiről május 15-én, Szegeden tartottak beszámolót a kutatócsoport tagjai. A konferenciára a Fogadó is meghívást kapott, hogy bemutassuk a szenvedélybeteg szülők gyermekeit segítő tevékenységeinket, többek között az Apa, Anya, Pia csoportokat.
A program megnyitója után Békési Tímea addiktológiai konzultáns, etnográfus, képzésben lévő családi tanácsadó, gyászkísérő és meseterapeuta mutatta be a dr. Kassai Szilvia adjunktussal (SZTE SZAOK Magatartástudományi Intézet) közösen írt Újraépített életek – Történetek szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeiről című, 2022-ben megjelent kötetüket, amely voltaképpen megalapozója volt a későbbi kutatásnak.
„Olyan könyvet szerettünk volna írni, amelynek olvasása közben magukra ismerhetnek az érintettek, ezzel támogatva, hogy megnyíljon számukra az önismeret útja. A visszajelzések alapján megnyugodhatunk, hogy elértük célunkat, hisz sokaknak segített a könyv abban, hogy jobban megértsék magukat, szüleiket, családtörténetüket és jelenlegi problémáikat, nehézségeiket, valamint segítséget kaptak abban, hogy mindezek után hogyan tovább. A könyv két fő részből áll, az egyik egy edukációs, a második pedig az interjúkat tartalmazó rész. Azt tapasztaltuk, hogy a személyes történeteknek nagy hatása van. Közelebb tudja hozni a témákat egy másik ember személyes tapasztalata, a vele való azonosulási pontok felfedezése” – mesélt a könyv megszületéséről és utóéletéről Tímea.
Kassai Szilvia a kutatás módszertanának bemutatásáról szóló előadásában felvázolta, hogy összesen 94 interjút elemeztek függőséggel küzdő szülőket elvesztett felnőtt résztvevőktől, és hogy munkájuk során a gyermekkori élményeket, azok felnőttkori hatásait, a kötődési minták alakulását, a veszteségeket és azok feldolgozásának sajátosságait vizsgálták, továbbá a kutatás eredményei alapján a segítés lehetőségeit is.
Belányi Boglárka orvostanhallgató (SZTE SZAOK) a kutatócsoport tagjaként kifejezetten arra fókuszált, hogy a szenvedélybeteg szülő és gyermeke közötti kötődés milyen hatással van a gyermek felnőttkori kapcsolataira. Ő arról számolt be, hogy a szenvedélybeteg szülők mellett felnőtt egyének körében magas arányban jelentek meg sérült és diszfunkcionális kötődési minták.
„Az interjúalanyok többsége jelentős nehézségekről számolt be bizalmas kapcsolataiban és érzelmi biztonságuk megőrzésében. Továbbá sokszor nem csak a másokkal való bizalmas kapcsolatnak a kialakítása okozott nehézséget, hanem az önmagukba vetett bizalom, valamint saját belső értékeiknek a felismerése is. Az érintettek meneküléssel, figyelemeltéréssel próbálnak megküzdeni a helyzettel. Bizonyos körülmények segíthetik a rezilienciát, de a kötődési problémák gyógyulása fokozatosan, idővel történhet meg.”
Békési Tímea a veszteségek felnőttkori hatásainak ismertetésekor kifejtette, hogy a szenvedélybeteg szülők gyermekei komplex veszteségélményt élnek át, amelynek része az elveszett gyermekkor gyásza, a fantáziaszülő elvesztésének gyásza, a szülő tényleges halála, valamint a felnőttkorra kivetülő veszteségek sora is.
A kutatócsoport negyedik tagja, dr. Mucsi Georgina adjunktus (PTE BTK Közösségi és Szociális Tanulmányok Tanszék) a kutatási tapasztalataik ismertetése során elmondta, miért szükséges kiemelt figyelemmel kísérni a szenvedélybeteg szülő elvesztését követő gyászfolyamatot.
„A szülő halálával végleg megszűnik annak minden esélye, hogy a felnőtt gyermeknek olyan családja legyen, amilyet szeretett volna. A szülő gyászolása arra a gyászfolyamatra érkezik, és sok esetben fel is erősíti, amelyben a gyermek az elveszett gyermekkorát gyászolja. Az összetett gyászfolyamatot, amit a szenvedélybeteg családban való felnövés indukál, hatalmas önismereti munka kibogozni. Az érzések felszínre hozása, tudatosítása és feldolgozása sokszor évtizedekben mérhető. Nagy bátorság és őszinteség szükséges a szembenézéshez, és a sokrétű veszteség feldolgozásához. Ebben a folyamatban a segítő eszközök elérhetősége és biztosítása kulcsfontosságú lehet. Kutatásunk rámutat a szenvedélybeteg családokban nevelkedő gyermekek minél korábbi elérésének, segítésének, valamint a szülő elvesztését követő gyászfolyamatban történő kísérés fontosságára.”
A kutatócsoport szakemberei szerint szükséges olyan képzések, szakirányú továbbképzések indítása, amelyek segítségével kifejezetten ezen a területen dolgozó szakemberek kerülhetnek közelebb a veszteségfeldolgozás témájához, ahhoz, hogy a gyász ne egy rémisztő tabu legyen, hanem kompetensen tudják támogatni a hozzájuk forduló kliensek összetett gyászfolyamata során az érzések felszínre hozását, és az ezzel kapcsolatos önismereti munkát.
A kutatás tapasztalatai alapján azt az ajánlást fogalmazták meg minden segítő szakember irányába, hogy a szenvedélybeteg családokban nevelkedett felnőttek segítésében a leginkább hatékony módszer a gyászfókuszú, rendszerszemléletű munka, amely lehet egyéni-, pár- és családterápia, illetve -konzultáció.
Mintegy erre reflektálva, a konferencia zárásaként, a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek segítési lehetőségeiről, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatában jelenlegi elérhető támogatási formákról, többek között a 2019 óta működő Apa, Anya Pia csoportokról tartott előadást Kormos Piroska szociálpedagógus és Frankó András családterapeuta, a Fogadó vezetője.
A szenvedélybeteg családban felnőtt gyermekek veszteségélményeiről szóló kutatás eredményeiről eddig két publikáció jelent meg, egy angol és egy magyar nyelven, ezek elérhetősége:
Dr. Mucsi Georgina, Békési Tímea, Dr. Kassai Szilvia és Dr. Jancsák Csaba: Szenvedélybeteg családban felnőtt gyermekek veszteségélményei. Kharón Thanatológiai Szemle, XXIX. évfolyam, 2025/2.
https://kharon.hu/docu/2025-2_mucsi-szenvedelybeteg.pdf
Szilvia Kassai, Georgina Mucsi, Tímea Békési & Csaba Jancsák (19 Jan 2025): “I am still grieving my childhood” – Loss and grief of children raised in families with addiction following the death of the parent. Death Studies, 19 Jan 2025.
https://doi.org/10.1080/07481187.2025.2454496
Két korábbi, a témához kapcsolódó tanulmány, melyekre utalás történt az előadások alkalmával:
Békési Tímea: Függőségek és veszteségek – A hagyományos kultúra hiánya a szenvedélybetegségek hátterében, különös tekintettel a feldolgozatlan veszteségekre. Kharón Thanatológiai Szemle, XXIII. évfolyam, 2019/4.
https://kharon.hu/docu/2019-4_bekesi-fuggosegek.pdf
Békési Tímea, Kassai Szilvia: „…hogy a haragnak csak az emléke maradjon” – Autoetnográfiai elemzés szenvedélybeteg szülők elvesztéséről és elgyászolásáról. Szenvedélyhez láncolva. Tanulmányok függőségről és szenvedélybetegségről. Máltai Tanulmányok. 5. (2023/01.) 87-106.
A kutatásról további írások megjelenése is folyamatban van, különböző folyóiratokban (pl. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, Pszichoterápia).
A teljes konferenciáról felvétel készült, mely visszanézhető itt: