Habár pontos adatok és kutatások Magyarországon nem állnak rendelkezésre arra vonatkozólag, hogy hány tizennyolc év alatti gyerek él olyan családban, ahol legalább az egyik szülő problémás alkoholhasználó vagy alkoholfüggő, azonban becsült számuk minimum 400.000-re tehető. Ez a szám önmagában is jelentős, ám ha azt is hozzávesszük, hogy a gyermek személyiségfejlődésére nem csak a szülő, hanem a nagyszülő, vagy bármely közelebbi rokon függősége és szerhasználata is negatívan hathat, akkor nem nehéz belátni, hogy egy igen komoly, a népesség nagy százalékát érintő társadalmi problémáról beszélünk.

A több helyütt csak „elfeledett gyermekekként” vagy „láthatatlan árvákként” hivatkozott érintettek nagy egyezést mutató negatív gyermekkori élményeiből kifolyólag hasonló, felnőtt életükre is igen jelentős hatást gyakorló gondokkal küzdhetnek, mint például a problémák kimondásának nehézsége, az érzések elfojtása és a bizalmatlanság.

A szenvedélybeteg családokban a gyermekek sokszor különböző, szerepeknek nevezhető viselkedésformákat sajátítanak el tudattalanul annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak a körülményekhez és megvédjék magukat, mintegy túlélési stratégiájuk részeként. A hős típus átveszi a felnőtt szerepeket, terheket és felelősséget. Koravén és komoly, aki folyamatosan megfelelési kényszerben van, és erején felül teljesít, mindig segítő- és szolgálatkész. A bohóc mindent elkövet a nevetésért, nevettetésért, hogy ezzel felhívja magára a figyelmet, és egyben elterelje azt a családi problémákról.  A fekete bárány rosszalkodásával, deviáns viselkedésével, ellenségességével, gyakran kriminalitásával tűnik ki társai közül. Az elveszett gyermek csendes és magának való, visszahúzódó típus, aki simulékony, ébren álmodó, mindig csak sodródik az eseményekkel, és azzal védekezik, hogy megpróbál láthatatlanná válni.

Ezeknek a szerepmintáknak az alkalmazása a szenvedélybeteg szülők gyerekeinek felnőttkorára is jellemző lehet, és esetükben növelheti egyes betegségek kockázatát. Ám a szerepek egyben lehetőségek is, azaz megfelelő segítséggel az ezekkel járó viselkedés az érintettek javára is fordítható, a társult tulajdonságok pozitív, az egyének felnőtt életvezetését is segítő kompetenciákká alakíthatóak.

A függő szülők mellett gyakran felcserélődnek a szerepek, azaz a gyermekek idejekorán saját szüleik, nagyszüleik, nemritkán testvéreik szüleivé kényszerülnek válni. A parentifikálódott gyermekek korukhoz nem illő feladatokat és felelősséget vállalnak, gyakran érzelmi támaszául is szolgálnak a szenvedélybeteg szülőnek, így próbálják erőn felül és életkorukból fakadó kompetenciahiányuk ellenére is egyensúlyba hozni a diszfunkcionálisan működő családi rendszert. Mivel vállalt feladatukat, a szülői szerepet, soha nem tudják teljes egészében betölteni, ezért akár még felnőttkorukra is markáns jellemzőjükké válhat a bizonytalanság, az alacsony önértékelés, a bűnösség, az üresség és az értéktelenség érzése.

A szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekeinek komoly elakadásai lehetnek a kapcsolataikban is, kifejezetten a párválasztás, a családalapítás és a gyermeknevelés területén. Gyakran választanak szenvedélybeteg, érzelmileg elérhetetlen, vagy akár bántalmazó társat, és nagyobb fokú hajlamot mutatnak a kodependens, azaz a társfüggő működésmódokra. Számukra a szülőszerep vállalása, és maga a szülői lét is gyakran konfliktusossá, nehezítetté válhat. Plusz terhet jelenthet rájuk nézve a szenvedélybetegség transzgenerációs öröklődése is. Ettől való félelmük is jelentősen befolyásolhatja szülői kompetenciájukba vetett bizalmukat.

Az alkoholista, és így sok szempontból rendellenesen működő családban felnövekvő gyermekek sok különféle traumát szenvedhetnek el, melyek gyakran felnőttkorukra is feldolgozatlanok maradnak, ennek következtében pedig a poszttraumás stressz-zavar (PTSD), illetve a hosszantartó gyermekkori, főként érzelmi bántalmazás és elhanyagolás nyomán kialakuló komplex poszttraumás stressz-zavar (C-PTSD) tüneteivel is küzdhetnek.

Nehézségeik mutatkozhatnak a gyász megélésben is, és esetükben az elhúzódó, mindennapi életvezetésükben is zavart okozó, illetve pszichés vagy szomatikus tünetekkel járó komplikált gyász is nagyobb valószínűséggel alakulhat ki. Mindezt az generálja, hogy a szenvedélybeteg szülők gyermekeit a gyász több szinten is érintheti: egyrészt el kellene gyászolniuk a soha meg nem valósult, úgymond „normális” gyerekkor elvesztését, majd az idealizált „fantáziaszülő” elvesztését, és végül a függőséggel küzdő szülő fizikai elvesztését is, akivel gyakorta ambivalens és megterhelt volt a kapcsolatuk.

    

Mint az előzőekből kitűnik, a szenvedélybeteg szülők gyerekei igen sok közös problémával küzdhetnek felnőtt életük során. Negatív családi élményeik korrekciójának kulcsát a szakemberek kifejezetten olyan, heterogén résztvevői körből álló csoportokhoz való csatlakozásban látják, ahol mások példáját látva felismerhetik és tudatosabb szintre emelhetik, hogy ők maguk milyen módon érintettek a függőség problémájában, milyen szerepet képviselnek a diszfunkcionálisan működő családban, és a közösség révén egyúttal lehetőséget kapnak kapcsolati mintáik átdolgozására is.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatában Apa, Anya, Pia és irodalomterápiás csoportfoglalkozások keretében nyújtunk támogatást szenvedélybeteg szülők már felnőtt korú gyermekeinek. Kamaszcsoportot működtetünk függőségben érintett családok gyermekeinek, továbbá külső munkatársak bevonásával gyermek szociodráma csoport is működik szenvedélybeteg családok kiskorú (általános iskolás) gyermekeinek. Emellett helyet adunk több 12 lépéses önsegítő csoportnak, így többek között az Alkoholisták és rendellenesen működő családok felnőtt gyermekeinek, azaz az ACA-nak is.

 

Naprakész információk a szenvedélybeteg szülők még gyermekkorú és már felnőttkorú gyermekei számára szerveződő csoportjainkról: https://apaanyapia.hu/indulo-csoportok/

Bővebb információ segítő tevékenységeinkről: https://kimondhato.hu/fogado/

A kutyás képek a Szimat érzelmi intelligenciát fejlesztő kártyajáték lapjai közül valók, amelyről bővebb információk itt találhatóak:  https://kimondhato.hu/szimat/

 

A bejegyzésben felhasznált, és egyben a téma iránt érdeklődőknek ajánlott irodalom:

  • Barnowski-Geiser, Waltraut: Apa, anya, pia – Hogyan találhatják meg a szenvedélybeteg szülők gyermekei MÉGIS a boldogságot. Budapest, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, 2018. Bővebb információ a könyvről: https://apaanyapia.hu/konyv-apa-anya-pia-2/
  • F. Lassú Zsuzsa, Frankó András, Kaposiné Czinkóczi Annamária, Kormos Piroska (szerk.): Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban – Fókuszban a függőségek. Kézikönyv segítő szakemberek számára. Budapest, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, 2021. Bővebb információ a könyvről: https://kimondhato.hu/gyermekek-mentalisan-serulekeny-csaladokban/
  • Elekes Dóra, Fábián Gábor, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Kovács András Péter, Mattik Dora, Hoffmann Kata: Láthatatlan árvák. Budapest, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, 2022. Bővebb információ a könyvről: https://kimondhato.hu/lathatatlanarvak/
  • Frankó András (szerk., ford.): Elfeledett gyermekek családi titkai. Budapest, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, 2017. Letölthető: https://kimondhato.hu/wp-content/uploads/2017/05/kimondhato10.pdf
  • Hoffmann Katalin: Szenvedélybeteg szülők gyermekei – A diszfunkcionális családban való felnövekvés következményei. In: Szenvedélyhez láncolva. Tanulmányok függőségről és szenvedélybetegségről. Máltai Tanulmányok, 5. (2023/01.) 33-50. Letölthető: https://real.mtak.hu/165331/
  • Judith Lewis Herman: Trauma és Gyógyulás – Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig. Ford.: Kuszing Gábor, Kulcsár Zsuzsanna. Budapest, Háttér Kiadó – Kávé Kiadó – NANE Egyesület, 2003.
  • Békési Tímea – Kassai Szilvia: „…hogy a haragnak csak az emléke maradjon” – Autoetnográfiai elemzés szenvedélybeteg szülők elvesztéséről és elgyászolásáról. In: Szenvedélyhez láncolva. Tanulmányok függőségről és szenvedélybetegségről. Máltai Tanulmányok. 5. (2023/01.) 87-106. Letölthető: https://real.mtak.hu/165335/1/6-Bekesi-Kassai.pdf
  • Marjai Kamilla – Tóth András: Vízből katicát? Hozzátartozói jelenlét a függőségben. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 2021.